A munkamódszerünk felújításra szorul.
Nem csak frissítés vagy technológiai hack. Arról beszélek, hogy teljesen újraindítjuk a munkánkkal kapcsolatos gondolkodásunkat, integráljuk őket életünkbe és alakítjuk napi rutinunkat.
Ezt a témát a fáradságig vitatták és szerkesztették. A változó munkaerő a legképzettebbek spekulációinak záporának volt kitéve gondolkodók a bolygón, és nem fogok úgy tenni, mintha szakértő lennék a távmunka, a szülői szabadság ill 'hajolva'.
Valójában a gondolataim oka itt kevésbé válasz, inkább sejtés. Ez az érzésem minden alkalommal, amikor olyan cégekre nézek, mint pl A kulcsok átadása, Horgolt gyerekek vagy Rose és Fitzgerald akik hagyják, hogy hatás vezesse munkájukat. Ez az az érzésem, amikor azt látom, hogy a társadalomközpontú startupok átveszik az ipar óriásait. Az az érzés, hogy a szabályszegők lehetnek azok, akik először találják meg a jövőt.
Minden nap olyan márkákkal lépünk kapcsolatba, amelyek megváltoztatják a termékek beszerzésének, a tehetségek felvételének és a siker mérésének módját.
Dacolnak az ésszel, és úgyis sikerül. Azon kapom magam, hogy felteszem a kérdést, hogyan tudják azok a cégek, amelyek a nyereségüket a családoknak adják szerte a világon világ és olyan ügyek előmozdítása, amelyek nem szolgálják a lényegüket, talán a társaságok modern korába vezetnek bennünket kultúra? Hogyan érhetik el a startupok azt, amit a konglomerátumok kudarcot vallottak?
De akkor felteszem magamnak a kérdést, vajon nem ezek azok a kérdések, amelyek minden generációban megzavarták az elemzőket? Miért nem ez a csoport? Miért nem most? Ki mondja, hogy a társadalmi vállalkozások új generációja nem lehet elég merész ahhoz, hogy valami egészen mást képzeljen el?
Nap mint nap több tucat alapítóval, látnokkal és álmodozóval lépünk kapcsolatba. Mindegyikük arra törekszik, hogy kicsiben és nagyban megváltoztassa az emberek életét. Történeteik szinte mindig szerény kezdettel kezdődnek, és legtöbbjük még mindig a korai fejezeteket írja. Első pillantásra tapasztalhat hiányt, hosszú napokat és megválaszolatlan kérdéseket tapasztalhat, de ha közelebbről megnézi, biztos lehet benne, hogy elég nagy álmokat fog találni ahhoz, hogy legyőzze a bizonytalanságot.
Mi van, ha ők a jövő?
Mi van akkor, ha a hatásvezérelt vállalatok új fajtája a vállalatok sikermérésének egyszerűsített módszerének megdöntését jelenti? Mi van, ha arra kényszeríti a vállalatokat, hogy a negyedéves nyereségen túl nézzenek? Felismerni az érintettek sokaságát, átgondolni, hogy a marginalizált csoportokat hogyan kell szívesen fogadni a munkaerőben. Talán az társadalmi hatású vállalatok akik újragondolhatják, mit jelent produktívnak és sikeresnek lenni.
Tehát ez az, hogy soha ne csökkentsük színvonalunkat.
Van valami költői a kis kezdetekben. Valami olyasmit, amit nem tudsz másképp létrehozni, és valami olyasmit, ami ellen biztos nem fogadnál.
Íme, soha ne veszítsünk szem elől, és soha ne hagyjuk, hogy 100 év „normális” meghatározza a lehetőségek jövőjét.
