Korábban nagy vásárló voltam.
A szobatársaimmal hétvégenként a bevásárlóközpontban lógtunk, és a Charlotte Russe és a H&M árusító állványairól válogattunk, hogy táncoljunk aznap este. Folyamatosan vonzottak a legolcsóbb, legélénkebb színű darabok, és akkor is megvettem őket, ha sérültek. Amikor takarékosságot vásárolni mentem, sok-sok mókás, egyáltalán nem testhezálló darabot vittem haza, és megesküdtem, hogy feldobom őket valami hordhatóvá.
Hamarosan a szekrényem tele volt hordhatatlan ruhákkal, amelyekhez komoly szükség volt egy jó szabóra és vegytisztításra. Amikor végre őszinte lettem magamhoz a problémával kapcsolatban, sok kincstől búcsút mondtam. Tudtam, hogy nem fogom beszegni vagy megjavítani őket úgy, ahogy kell.
Aztán egy szándékos megközelítést alkalmaztam a vásárlásban: csak azt vettem meg, amire szükségem volt, vagy amit ésszerűen láttam az állandó ruhatáramban. Elkezdtem felfedezni több olyan „hackelést”, amely megfelelt nekem és a szokásaimnak: a bevásárlóközpontban megtaláltam azokat a darabokat, amelyeket szerettem, megjegyeztem a megfelelő méretet, majd megfordultam, és használtan vásároltam őket az eBay-en. Abbahagytam a csak szárazon tisztítható ruhák vásárlását, mert SOHA nem járok vegytisztítóba. Megtanultam egy jó ruhacsere értékét, és boldogan adtam át a birtokomban lévő darabokat, amelyeket egy barátom többre tart.
A legnagyobb vásárlási hack mind közül? Kiköltöztem az utca túloldalán lévő lakásból egy Target-tel, így az impulzusvásárlások (főleg) a múlté váltak. Természetesen a gyors divat környezeti és emberi költségeivel foglalkozó egyre növekvő oktatásomban foglalkozzon, és tekintsen megtértnek.
De ez elgondolkodtatott: hogyan vásárolnak mások? Mindannyiunknak más a megközelítése, költségvetése és stílusa a ruhatárunkkal kapcsolatban, így amikor megkérdeztük olvasóink, hogyan költik a pénzüket a sorozatunkra, bekukkanthattunk kedvenc vásárlási hackjeikbe, is. Íme, amit mondtak.
