– Próbáltál már magadra figyelni? – kérdezte a terapeutám, félbeszakítva a beszélgetést. Előtte nem sokat gondolkodtam rajta, így nem kaptam választ, amikor megkérdezte. Annyira egyszerűnek hangzó kérdése, hogy számos olyan eltömődött élményt nyitott meg, amelyeket soha nem volt helyem megosztani. Ültem és töprengtem, rájöttem, hogy valamit csinál.
2018 elején az élet túl sok volt ahhoz, hogy kezeljem. Két részmunkaidős állásban dolgoztam, miközben nappali tagozatos diákként egy új városban éltem, és úgy éreztem, hogy túlterheltem. A barátaim észrevették, hogy nem vagyok olyan sokat a közelben, és izgatottabb voltam, mint máskor. Nem tudtam mi a baj, de tudtam, hogy valami más.
Úgy döntöttem, hogy elkezdem a terápiát, nem voltam biztos benne, hogy mi fog történni, de reméltem, hogy valaki segíthet feldolgozni, amit tapasztalok. Sok ülést azzal töltöttem, hogy megvitattam, hogyan összpontosítottam az életemet a másokról való gondoskodásra, miközben figyelmen kívül hagytam a szükségleteimet. Nehéz volt elfogadni, de elhanyagoltam magam.
Bár nem szándékosan, annyira elmerültem az élettől és annak minden stresszorától, hogy nem fordítottam különösebb figyelmet a saját testemre. Céltalanul követtem a rutinokat, hogy átvészeljem a napjaimat. Én voltam a főszereplő a történetben, ami az életem volt? Vagy mindenki másért éltem anélkül, hogy a saját jólétemmel törődtem volna?
A terapeutám segített felismernem, hogy évek óta ezt csinálom – nem figyeltem az érzelmi szükségleteimre. Ahelyett, hogy a magam nevében beszéltem volna, csendben maradtam, ha bármi zavart. Nem tudtam szavakba önteni az érzéseimet, és hiányzott valami, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy eligazodjak az életemben és a kapcsolataimban.
Hiányzott belőlem az, amiről ma már tudom, hogy az érzelmi intelligencia (EI).
Mi az érzelmi intelligencia?
Amikor az érzelmi intelligenciára gondol, valószínűleg az érzelmei azonosításának képességére gondol. Bár részben igaz, az érzelmi intelligencia annak gyakorlata, hogy tudatában legyünk, megértsük és kontrolláljuk érzéseinket, miközben törekszünk empatikusak lenni mások érzelmei iránt.
szerint a réteges modell Howard Gardner pszichológus 1983-ban alkotta meg, az érzelmi intelligencia öt kisebb összetevőre bontható:
Öntudatosság: Az érzelmek/érzések azonosításának és szavakkal való kifejezésének képessége
Önszabályozás: Képes kezelni és fenntartani érzelmeit a társadalmi környezetben
Motiváció: A fegyelem képessége
Empátia: Képes viszonyulni mások érzéseihez/érzelmeihez
Szociális készségek: Hogyan kommunikálunk másokkal
Emberként eredendően érzelmes emberek vagyunk. A csecsemők születésüktől fogva sírnak, hogy kifejezzék szükségleteiket vagy kényelmetlenségeiket gondviselőiknek. Ezek az igények változnak, ahogy növekedünk és érünk; megtanuljuk adekvát módon kifejezni magunkat, és átvenni a különböző környezetünkből származó szociális jeleket.
Aztán ahogy öregszünk, érzelmi intelligenciánk bizonyos összetevői intuitívvá válnak, mert egészséges modelljeink vannak. Máskor, ha olyan környezetben nőünk fel, amely nem táplálja megfelelően érzelmeinket, vagy nem látjuk, hogy az érzelmi intelligencia tükröződik, ez a növekedés stagnálhat.
Végső soron azonban természetünkhöz tartozik, hogy kifejezzük, amit érzünk, és teret engedünk mások érzelmeinek. Pszichológus Daniel Goleman leírja, hogy az emberek két elmével rendelkeznek; az érzelmi és a racionális. Goleman azt írja, hogy bár a két elménk legtöbbször harmóniában van, „amikor a szenvedélyek felborítják az egyensúlyt, az érzelmi elme az, amelyik megragadja a hatalmat”.
Egyszerűen fogalmazva: Az érzelmi intelligencia ápolása azt jelenti, hogy teret kell teremteni a tisztább látás számára. Míg egykor nem voltunk tisztában azzal, hogy kik is vagyunk, ahogy egyre jobban tájékozódunk, az életünk könnyebben megérthető és kezelhetővé válik. Ha növekszik az érzelmi intelligencia, több teret és környezetet fogadunk, amelyek megfelelnek szükségleteinknek és vágyainknak. Ez azt is jelenti, hogy bármit vagy bárkit elutasíthatunk, ami nem felel meg ahhoz, amit magunknak szeretnénk.
Érzelmeink megértése megteremti az alapot az egészséges plátói és romantikus építkezéshez kapcsolatokat, mivel segít határokat szabni annak, hogyan bánnak velünk, és még azt is, hogyan terjesztjük ki magunkat mások.
Ennek ellenére az érzelmi intelligencia fejlesztése kihívást jelenthet. Ha nehézségei vannak az érzelmi intelligencia egy vagy több összetevőjében, az befolyásolhatja önbizalmát és hitelességét a társadalmi környezetben.
De ne aggódj; saját érzelmeink szabályozása és másokra való odafigyelés folyamatos, gyakorolható folyamat. Íme néhány gyakorlati módszer az érzelmi intelligencia növelésére:
Hogyan lehetünk érzelmileg intelligensebbek?
1. Mindfulness
Az önismeret azt jelenti, hogy minden körülmények között odafigyelünk önmagára és igényeire. Mindfulness Arra hív minket, hogy figyeljünk a jelen pillanatra és a környezetünkre, beleértve azt is, hogyan érzünk, cselekszünk vagy mit mondunk.
Míg a mindfulness gyakorlása magában foglalhatja a jóga-stílusú testhelyzetben való ülést is, az éberségi szokások beépíthetők életmódunkba – és nincs egyetlen módja a gyakorlásnak. A mindfulness tevékenységek magukban foglalhatják az önreflexiót naplóírás, érzelmek azonosítása pozitív önbeszéddel és megerősítések idézésével. Íme néhány további mindfulness ötletek hogy beépítse a nap folyamán.
2. Terápia
Szószólójaként terápia, a saját bőrén láttam, hogy a képzett szakemberek hogyan segíthetnek másoknak eligazodni a nehéz érzelmekben. Az egyik lecke, amit a terapeutámtól tanultam, az volt, hogy a stresszorok és az érzelmi kiváltó okok elkerülhetetlenek – nem kerülhetjük el, hogy valaki elvágjon minket vezetés közben, vagy hogy valaki rosszindulatú legyen. Amit tehetünk, az az, hogy szabályozzuk, hogyan reagálunk ezekre a helyzetekre.
A terápia képzett professzionális betekintést nyújt az életébe, és lehetővé teszi számukra, hogy olyan stratégiákat dolgozzanak ki, amelyek segítenek szabályozni érzelmeit, amikor stresszorok jelentkeznek. Gondoljon erre a következőképpen: A beszédterápia teret és lehetőséget biztosít az érzelmeinek átérezésére. De számos módot kínál arra, hogy segítsen kezelni őket, nehogy túlterheljenek.
3. Minőségi idő
Igen, ez egy szeretetnyelv. De tudtad, hogy gyakorolhatsz egy szeretetnyelvet magadon? Az éberséghez hasonlóan a magányban eltöltött minőségi idő lehetővé teszi önmaga mélyebb megismerését. Az egészséges szociális készségek kialakítása és az érzelmileg intelligensebbé válás az egyénnél kezdődik. Ha ismerjük és törődünk önmagunkkal, egészséges kapcsolatokat tudunk kialakítani másokkal.
Próbáljon ki egyszerű egyéni tevékenységeket – például művészetet, túrázást, írást vagy főzést –, hogy jobban megértse igényeit, vágyait és szenvedélyeit.
4. Közösség
A hozzánk legközelebb állók az érzelmeink kezelésének legjobb tükrözői. Barátaink, akárcsak partnereink, gyerekeink és munkatársaink, tanúi sok reakciónknak a mindennapi stresszhatásokra.
Érzelmi intelligenciánk megismerésének legjobb módja, ha megkérdezzük a körülöttünk lévőket. Olyan kérdések feltevése, mint: „Hogyan reagáltam erre a helyzetre?” vagy „Hogyan lehetnék jobb barát?” a kezdete a jobb kommunikátorrá válásnak. Bár nehéz meghallgatni a válaszokat, ez felbecsülhetetlen értékű lehetőség a fejlődésre, és arra ösztönöz másokat, hogy mérlegeljék válaszaikat és érzelmeiket.
Az érzelmi intelligencia fejlesztése nem könnyű feladat, de különféle készségek révén jobban megérthetjük önmagunkat, és tartalmasabb kapcsolatokat alakíthatunk ki másokkal. Ne feledje, soha nem jut el teljesen az érzelmi intelligenciához. Ez egy mindennapi gyakorlat, amely magában foglalja az Ön részvételét. Tőlem azonban: megéri a szükséges munkát.
Brianna Robles
KAPCSOLÓDÓ OLVASÁS
A jó kereskedelem