A 19. század végére a fine dining éttermek a gazdag arisztokrata európaiak és a felsőbb osztályú amerikaiak tájképének részévé váltak. Ezek a csoportok az étkezést művészeti formává alakították át. A 20. században az éttermek tovább fejlődtek a két világháború és a nagy gazdasági világválság idején. Az 1950-es években a gyorséttermek rohamosan terjedtek, míg az 1960-as években a hétköznapi családi étkezések és az éttermek lánca kezdődött. 2000-re egyre több család étkezett heti rendszerességgel.
19. századi éttermek
A 19. században az utazások gyors növekedése a vasutaknak és a gőzhajóknak köszönhetően egyre többen kezdtek nagyobb távolságokat utazni. Ez viszont megnövelte az éttermek iránti igényt. A párizsi fine dining éttermek korai sikerére építve Európában és az Egyesült Államokban egy új étkezési stílus vált általánossá. A vendégfogadók privát asztaloknál vacsoráztak, a la carte menüből választották ki az ételeiket, és az étkezés végén befizették a csekket.
A tudomány és a technológia fejlődése befolyásolja az éttermeket
A tudomány és a technológia fejlődése a 20. század elején közvetlenül befolyásolta az étteremipart. A kórokozók felfedezésével, valamint az egészség és a higiénia közötti kapcsolattal a tisztaságra helyezett nagyobb hangsúly két népszerű hamburgerlánc felemelkedéséhez vezetett: a White Castle és a White Tower. Teljesen fehér belső terük az volt, hogy megnyugtassák a vásárlókat arról, hogy ételeiket biztonságos, modern, steril környezetben készítik.
A Franchise étterem felemelkedése
A 20. században a legnagyobb változást az étteremiparban a McDonald's hozta. Eredetileg egy hot dog stand volt, amely két Illinois-i testvér tulajdonában volt, de 1948-ban váltottak hamburgerre. Henry Ford összeszerelősor-koncepcióját követve a McDonald fivérek a lehető leggyorsabb, legolcsóbb élelmiszert kezdték kínálni, alacsony képzettségű munkásokat alkalmazva az összeszereléshez. Míg a testvérek sikeresek voltak az ételek hatékony és olcsó felszolgálásában, a franchise-ban nem voltak olyan jók. Egy éttermi berendezés-értékesítő, Ray Kroc meglátta a McDonalds koncepciójában rejlő lehetőségeket, és 1954-ben kivásárolta a testvéreket. A franchise-képlete precedenst teremtett a gyorséttermi láncok számára, megváltoztatva az amerikai étkezési lehetőségeket.
Az 1950-es és 1960-as években több franchise étterem kezdett felbukkanni – sok olyan etnikai témájú, mint a Taco Bell, a Kentucky Fried Chicken és a Pizza Hut. Valójában az 1950-es években a pizzát a Storm elfoglalta az Egyesült Államokban, és ma olyan amerikainak számít, mint az almás pite. A Pizza Hut volt az első, aki tökéletesítette a pizzához való futószalagot.
A családi hétköznapi étkezés felemelkedése
Az 1990-es évekre, amikor sok család élén két dolgozó szülő állt, a fogyasztói szokások változása megnövekedett a kint étkezők számában. Étteremláncok, mint Olive Garden, Applebee's, és 99 Az egyre növekvő középosztályt szolgálta ki, mérsékelt árú ételeket és gyermekmenüt kínálva. Ez a családias hangulatú alkalmi étkezés ma is népszerű éttermi koncepció.
Nyilvános visszhang az éttermek ellen
Az 1980-as, 1990-es és a 2000-es évek elején az amerikaiak derékbősége megnőtt az étkezéssel együtt. Ahogy az elhízás járvány a 21. század első évtizedében is folytatódott, a közegészségügyi hivatalok felszólították az éttermeket, hogy reformálják meg étlapjukat. A kritikusok az éttermeket hibáztatták a hatalmas adagokat, az egészségtelen, magas zsír- és nátriumtartalmú ételeket az Amerikát sújtó elhízási válságért. Válaszul sok nagyobb étteremlánc egészségesebb ételeket kínált, beleértve a továbbfejlesztett gyermekmenüt. Az étlapcímkézés bevezetésével egyre több étterem keresi az egészségesebb lehetőségeket az étlapon.
A Farmtól asztalig mozgalom
A felszolgált ételek egészségével kapcsolatos aggodalmak mellett sok amerikai arra összpontosított, hogy honnan származik az étel. Az Országos Étteremszövetség éves What's Hot Chef felmérésében arról számolt be, hogy a 10 legnépszerűbb trend egyike 2011-ben helyi és bioélelmiszerek voltak, ami azt jelzi, hogy a fogyasztók minden eddiginél jobban aggódnak amiatt, amilyenek enni.
