A kifejezés festői egy olyan festmény leírására szolgál, amely olyan stílusban készült, amely ünnepli azt a médiumot, amelyben készült, legyen az olajfesték, akrilok, pasztellszínek, gouache, vízfestménystb., nem pedig egy stílus, amely megpróbálja elrejteni az alkotás aktusát vagy a használt médiumot. A festés folyamatának laza és kifejező megközelítése, melyben az ecsetvonások (vagy akár a késvonások, ha a festéket palettakéssel vitték fel) jól láthatóak. Ellentéte a kontrollált festészeti stílussal, amely igyekszik elrejteni az ecsetvonásokat. A Tate Gallery szószedete szerint a festő kifejezés „azt a következtetést hordozza magában, hogy a művész az gyönyörködve magának az olajfestéknek a manipulálásában, és a legteljesebb mértékben kihasználva annak érzékiségét ingatlanok."
Az elmúlt évszázadokban (és a különböző modern művészeti irányzatokban, például a fotorealizmusban) a festők keményen dolgoztak, hogy kiküszöböljék vagy elrejtsék minden nyilvánvaló ecsetnyom vagy textúra a festményen, a színek keverése és simítása, hogy elrejtse az összes bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a munka hogyan készült létre.
Impasto nem szükséges
Egy festői alkotás készítése nem jelenti azt, hogy a alkotást impasto-ban kell elkészíteni – olyan festményt, amelyen a festéket alkalmazzák vastagon, néha még elég vastagon is ahhoz, hogy a darab 3D-snek tűnjön – bár egy impasto festmény valójában festői. A festék lehet vékony, és mégis festői módon alkalmazható. Egy szobor felülete akár festőinek is mondható, ha a faragott vagy modellezett jegyek ecsetvonásokra emlékeztetnek, vagy láthatóak.
Festői versus lineáris
A festői stílust gyakran szembeállítják a lineáris festészettel. A lineáris festészet, ahogy a neve is sugallja, a körvonalakon és a határokon alapul, hasonlóan a rajzfilmekhez, bár nem feltétlenül olyan explicit, a tárgyak és figurák elszigeteltek. A formákat először megrajzolják, majd gondosan átfestik, és kemény élekkel körülhatárolják, vagy vonallal tovább hangsúlyozzák. A formák élesen meghatározottak, és az értékfokozatok finoman jelennek meg. "Vénusz születéseSandro Botticelli (c. 1484–86) a lineáris festészet példája. A festmény tárgya mozgást ábrázol, de maga a festék alkalmazása nem.
Ezzel szemben a festői stílus egyértelműen megmutatja az ecsetvonásait és az alkalmazott festéket, valamint a gesztus energiáját, amely a mű felületén való nyomot hagyott. A stílus dinamikus és kifejező, és textúrát mutat. Lágy élek és kemény élek és mozgások vannak, az egyik színforma beleolvad a másikba. "Eső, gőz és sebesség" J. M. W. Turner (1844) a festői stílus példája. Peter Paul Rubens, a nagy belga barokk művész technikáját gyakran festőinek nevezik.
Egy festménynek lehetnek lineáris és festői stílusjegyei is, de az összhatás az egyik vagy a másiké lesz.
Egyéb műalkotási példák
A közeli részletek expresszionista festményein Van Gogh mások pedig a festői stílus példái. A kifejezést sok más művészre is lehetne alkalmazni, beleértve Rembrandt van Rijn, John Singer Sargent, Lucian Freud, Pierre Bonnard és a második világháború utáni korszak absztrakt expresszionistái.
