Ha ismeri egy kicsit a japán nyelvet, akkor talán tudja san közös kitüntetés. Nem meglepő tehát, ha megtudjuk, hogy a japán szó a nagyapát jelenti ojiisan. Az informális kifejezés, amit az ember saját nagyapjának nevezne sofu.
Néhány japán gyerek a nagyszüleit hívja Jiji (tól től ojiisan) és Baba (tól től obaasan, Japán a nagymamának).
A majdnem azonos szó ojisan bácsit jelenti.
Sok más ázsiai kultúrától eltérően a japánok anyai és apai nevei nem különböznek egymástól nagyszülők.
Nagyapák a hagyományos japán kultúrában
A hagyományos japán kultúrában a nemi szerepek meglehetősen mereven meghatározottak. Az apák felelősek családjuk eltartásáért, és gyakran nagyon hosszú órákat dolgoznak ezért. Ez az anyákra hárítja a felelősséget, hogy gondoskodjanak a gyermekekről és gyakran idős hozzátartozókról is nagyon fontos felelősség mint a legtöbb ázsiai kultúrában. Ezenkívül a japán anyáknak gondoskodniuk kell gyermekeik oktatásáról, a lehető legjobb iskolákba való bejuttatásukról és a jó teljesítményről.
Japánban sok éven át 55 éves volt a nyugdíjkorhatár. Sok nagypapa, aki lemaradt arról, hogy saját kisgyermekét nevelje, így lehetősége nyílt arra, hogy az unokáival legyen és kötődjön az unokáihoz, gyakran segítve gyermekfelügyelet.
A modernizáció hatással volt a japán családi kultúrára, egyre több nő kapott állást. A nyugdíjkorhatárt is megemelték, így néhány nagypapának várnia kell egy kicsit, mielőtt szabadon a nagyszülői tevékenységre összpontosíthat.
A kiterjesztett család jelentősége
A japánoknak van egy koncepciójuk, az ún azaz, ami nagyjából úgy fordítható, hogy kiterjesztett család vagy "folyamatos család". A családszerkezet több generációt foglal magában, és nagyon hierarchikus. Azt is kiemeli, hogy a családtagok, akik osztoznak egy lakóhelyen, vagy nagyon közel élnek egymáshoz. Egy japán mondás szerint a felnőtt gyerekek ne éljenek olyan távol a szüleiktől, hogy ne tudjanak magukkal vinni egy tál forró levest. Figyelembe véve egy tál leves szállításának körülményes természetét és a kihűlés gyorsaságát, ez azt jelenti, hogy a generációknak egészen közel kell egymáshoz élniük!
Hagyományosan a japán családok felépítésüket a férfi oldalról származtatják. Sok éven át a primogeniture néven ismert rendszer szerint a vagyon és a felelősség egyaránt az apáról a legidősebb fiúra szállt. Amikor a nők férjhez mentek, férjük részévé váltak azaz, vagy tágabb család. A legidősebb fiún kívüli fiaknak is maguknak kellett utat törniük a világban, és gyakran elhagyták a családi házat, hogy máshol keressenek szerencséjüket.
A modern korban a japánok egy része még mindig ragaszkodik az őseredethez és más hagyományos gyakorlatokhoz. Mások modernebb módszereket alkalmaztak.
Japán az Egyesült Államokban
Az Egyesült Államokba érkező japánoknak egy teljesen más kultúrához kell alkalmazkodniuk. Számos különböző karrierterületen és számos földrajzi területen voltak sikeresek. Ebben az értelemben beolvadtak az amerikai kultúrába, de sok hagyományos értéküket megőrizték.
A japán társadalom történelmileg nagyon csoportorientált társadalom volt. Ez a jellemző megfigyelhető volt a korai bevándorló csoportoknál, akik gyakran egyesítették erőforrásaikat, hogy segítsék egymást. Az Egyesült Államokban élő japánok diszkriminációja, amely a második világháború korszak internálótáboraiban tetőzött, valószínűleg hozzájárult ennek a csoportos érzésnek a fennmaradásához. Még ma is sok japán tartozik az úgynevezett „önkéntes társaságokhoz” vagy egyszerűen egyesületekhez. Ezek a szervezetek őrzik a japán kultúrát és küzdenek a diszkrimináció ellen. A második világháború utáni korszakban ezek a csoportok azért dolgoztak, hogy jóvátételt szerezzenek azoknak, akik túlélték a japnai internálótáborokat. Erőfeszítéseiket 1988-ban jutalmazták, amikor Ronald Reagan elnök aláírta az állampolgári jogokról szóló törvényt, amely hivatalos bocsánatkérést tartalmazott, és anyagi kártérítést biztosított a túlélőknek.
Japán közmondások
A nagyszülők a legtöbb országban ismertek a bölcsesség adagolásáról. A japán nagypapák bölcsessége néhány érdekes formát ölt.
Yoji jukugo a név adva négy karakterből álló idiómák. Ezt az angol fordítás láttán nem lehet megállapítani, de minden idióma négy kandzsi karakterből áll. A jelentés kinyerése a négy karakterből gyakran kihívást jelenthet:
- – Tíz személy, tíz szín. Ez az idióma egyszerűen rámutat az emberi lények hihetetlen sokféleségére.
- "Nem látni virág." A japánok a "virágot" a szépség és a képzelet szimbólumaként használják. Ebben az összefüggésben a mondás azt jelenti, hogy a képzelet által megálmodott dolgok szépek.
- "Gyenge hús; erős enni." A gyengéket felfalják az erősek.
Egyes japán közmondások nem korlátozódnak négy karakterre. Sok visszhangzik az érzelmek más nyelveken is. Például a japánok azt mondják, "A béka gyermeke egy béka." Az amerikaiak azt mondanák: „Az alma nem esik messze a fájától”, vagy „Mint az apa, mint a fia”. A japánok azt mondják, "Ess hétszer, állj fel nyolcszor." Ez ugyanaz az érzés, mint: "Ha először nem sikerül, próbáld meg, próbáld újra."
Más közmondások egyedülállóan japánok. Például egy japán nagyapa utalhat rá "a póréhagymát cipelő kacsa." Ez a szerencse szimbóluma, hiszen a kacsaleves hagyományos receptje póréhagymát kér, így szerencsés kacsával és póréhagymával is találkozni. Érdekes tény, amit megoszthat az unokákkal: Az egyik eredeti Pokemon, a Farfetch'd, egy póréhagymát cipelő kacsa.
