Az asztmás búvárkodás ellentmondásos téma. A múltban az asztma bármely kórtörténetében a búvárkodás végleges ellenjavallata volt. Az utóbbi időben az elfogadott vélemény változni kezdett. Sok búvárorvos ma már elfogadja, hogy az asztma nem abszolút ellenjavallat a búvárkodáshoz. A potenciális asztmás búvárokat egyénileg kell értékelni a merülésre való alkalmasságuk meghatározása érdekében. Az orvosok figyelembe veszik az asztma típusát és súlyosságát, az egyén rohamainak kórtörténetét és azt, hogy mi váltja ki az asztmát, amikor eldöntik, hogy egy személyt búvárkodni kell-e. Azoknak a potenciális búvároknak, akiknek kórtörténetében asztma szerepel, búvárorvoshoz kell fordulnia, és rutinszerű tüdővizsgálaton kell átesnie, mielőtt vízre szállna.
Mi az asztma?
Az asztma olyan betegség, amely bizonyos ingerekre adott válaszként a légutak összehúzódását okozza. Az asztmás betegek asztmás epizódot (vagy "rohamot") tapasztalhatnak, ha allergénnek vagy hidegnek vannak kitéve, testedzésre adott válaszként vagy extrém stressz alatt.
Az asztma gyakori betegség. A tanulmányok becslése szerint majdnem a felnőtt lakosság 8 százaléka az Egyesült Államokban asztmát diagnosztizáltak életük egy szakaszában. Vannak, akik gyermekkorukban asztmában szenvednek, de kinőnek belőle, míg mások életük során később alakulnak ki asztmában.
Miért lehet veszélyes az asztma búvárkodás közben?
Az asztmás roham során az ember légútjai összehúzódnak. Ha a tüdőbe vezető légutakat csőként képzeljük el, a cső átmérője csökken az asztmás epizód során. Ennek eredményeként a levegő nem tud hatékonyan mozogni a tüdőben és onnan ki. Ez a súrlódás a légzési ellenállás növekedéséhez vagy a belégzéshez és kilégzéshez szükséges erőfeszítés mértékének növekedéséhez vezet.
A levegő, amit a búvárok belélegznek összenyomva a víz nyomása által. A sűrített levegő sűrűbb, mint a felszíni levegő, ezért már fokozott légzési ellenállással rendelkezik (több erőfeszítést igényel a be- és kilégzés). Ha levegőt szívni a felszínen olyan, mint a levegőt szívni egy csövön keresztül, majd a levegőt mélyen szívni olyan, mint a mézet szívni egy csövön keresztül. Minél mélyebbre kerül egy búvár, annál sűrűbb (vagy vastagabb) a levegő, amelyet belélegzik, és annál jobban megnő a légzési ellenállása. Adja hozzá a megnövekedett víz alatti légzési ellenállást az asztmás roham során már megnövekedett légzési ellenálláshoz, és lehetséges, hogy a víz alatt asztmás rohamot átélő búvár nem tud elegendő mennyiségű levegő.
Ahogy a búvár felemelkedik, a tüdejében lévő levegő a tüdejében lévő levegő csökkenésére reagálva kitágul víznyomás. Ez nem jelent problémát egy nem asztmás búvárnak, mert kilégzéskor a táguló levegő távozik a légutakból. Egy búvár azonban, akinek még enyhe asztmás rohama is van, nem tud normális ütemben kiengedni a levegőt a tüdejéből, mert légútjai összehúzódnak. A táguló levegő beszorulhat a tüdőbe. Még kis mennyiségű csapdába esett táguló levegő is dekompressziós megbetegedéseket okozhat, amelyek súlyos – néha végzetes – következményekkel járhatnak.
Az asztmás búvárkodás a búvárkodás logisztikája miatt veszélyesebb, mint a normál testmozgás. A víz alatt a búvárok nem hagyhatják abba azonnal a gyakorlatokat, és nem használhatnak mentőinhalátort.
Az asztma abszolút ellenjavallat a búvárkodáshoz?
Egyes asztmás emberek búvárkodási engedélyt kaphatnak. Ez a döntés az asztma típusától és az egyéni kórtörténetétől függ. A potenciális búvárnak konzultálnia kell egy búvárorvossal, rutinszerű tüdő-egészségügyi vizsgálaton kell átesnie, és alaposan tanulmányoznia kell az asztmás merülés kockázatait, mielőtt végleges döntést hozna.
Az asztmás merülési alkalmasságának meghatározása
Az orvosok értékelik a leendő búvár asztmájának típusát, az asztmás rohamok gyakoriságát, a gyógyszeres kezelését és a személyes asztmás történetét.
Általánosságban elmondható, hogy a testmozgás, megfázás vagy stressz által kiváltott asztma abszolút ellenjavallat a búvárkodásnak, mivel ezek mindegyike előfordulhat búvárkodás közben.
Az allergének (például pollen vagy macskaszőr) által kiváltott asztma általában nem ellenjavallat a merülésnek, mivel nem valószínű, hogy a búvárok találkoznak ezekkel az allergénekkel merülés közben.
Azok a búvárok, akik gyógyszert szednek az asztmájuk kezelésére, nem feltétlenül tilosak búvárkodni. A kulcs az, hogy egy személy asztmája kontroll alatt van-e. Egyes asztmát kontrolláló gyógyszerek búvárkodásra engedélyezettek. A búvárorvos mérlegeli a gyógyszer típusát és azt, hogy mennyire hatékony az asztmás rohamok megelőzésében, mielőtt engedélyezné a merülést.
Miért fontosak a fizikai tesztek az asztmás merülésre való alkalmasság értékelésében?
A fizikai tesztek létfontosságúak az egyén tüdeje állapotának és így merülési alkalmasságának meghatározásában. Azok az emberek, akiknek a közelmúltban nem vagy csak kevés asztmás rohama volt, még mindig alkalmatlanok lehetnek a merülésre, ha a tüdejük gyenge vagy rossz állapotban van. Legyen óvatos azokkal az orvosokkal, akik fizikai értékelés nélkül általános „nem” vagy „igen” választ adnak.
Tesztek a merülési alkalmasság értékelésére
A búvárok tüdejének egészségi állapotának értékelésére használt tesztek általában egyszerűek és nem invazívak.
- Spirometria: A spirometriás teszt megköveteli, hogy a személy belélegezzen egy gépbe, amely a légzési módból gyűjtött információkat használja a tüdőfunkció értékeléséhez. Például egy személyt megkérhetnek, hogy lélegezzen be teljesen, majd lélegezze ki olyan erősen és ameddig csak tud.
- Csúcsáramlási teszt: A csúcsáramlási teszthez kifinomult spirométert vagy egyszerű csúcsáramlásmérőt használnak. Az egyszerű csúcsáramlásmérővel kapott eredmények kevésbé megbízhatóak lehetnek, mint a spirométerrel általában tesztelt változók.
- Hörgő izgatottsági teszt: Némi vita folyik arról, hogy ezt a tesztet kell-e használni a merülésre való alkalmasság meghatározására, mivel egyes orvosok azt állították, hogy ebből a tesztből hamis pozitív eredményeket kaptak. A hörgő izgatottsági teszt során sós vizet szívnak a tüdőbe, majd a változókat tesztelik, hogy megnézzék, hogyan reagál a tüdő.
- Gyakorlati tesztek: Spirometria vagy csúcsáramlási teszt használható az alany értékelésére edzés előtt és után. Ezek az eredmények segítenek az orvosnak eldönteni, hogy az asztma testmozgás okozta-e.
- Hörgőtágító tesztek után: Egy személy tüdejét az asztma-szabályozó gyógyszer alkalmazása után lehet értékelni, hogy kiderüljön, a gyógyszer hatásos-e. Sok asztma elleni gyógyszer búvárkodásra engedélyezett, ha úgy látják, hogy hatékonyan kontrollálják az egyén asztmáját.
Búvárkodni kell asztmával?
Az asztmás merülés melletti döntést Önnek és orvosának kell meghoznia gondos tesztelés és az asztmát és a merülést befolyásoló különböző tényezők mérlegelése után.
