A „swing” kifejezésnek széles körű asszociációi vannak. Egyrészt egy bizonyos könnyed ritmusstílusra utal, amely az ütem hármas felosztásán alapul. Ezt a meghajtó hatást a stride zongoristák vezették be az 1920-as években, és az évtizedek során a jazz közös jellemzője volt.
A swing azonban a jazz stílusára is utal, amely nagyjából 1930-tól a második világháború környékén volt népszerű. A swing zenét többnyire big bandek adták elő, és országszerte széles közönséghez jutott el rádión, lemezeken és tánctermekben.
Big Bands
Az 1930-as évek előtt a kis együttesek, általában a trombita, harsona, klarinét, tuba vagy basszusgitár, bendzsó vagy zongora és dobok, előadott jazzt. Minden hangszernek sajátos szerepe volt az együttesben, és a dallamon kívül gyakran improvizáltak is. Ez a szekcionált megközelítés átragadt a swing zene nagy zenekaraira is. De egy kis együttes helyett a swingzenében három-négy trombitás, három-négy harsonás, öt szaxofonos, akik gyakran dupláztak klarinéton, zongorán, tubás helyett basszusgitároson, gitároson és dobos.
A swing zenekar feldolgozásai nagyrészt egyszerű, ismétlődő anyagokból vagy „riffekből” álltak, amelyek kontrapontos vonalak és intenzív unison ritmusok váltakoztak. Az improvizációnak is kiemelt szerepe volt, és a szólisták játszottak, míg a zenekar többi tagja a ritmusszekción kívül kiesett, vagy hangszerelt háttérsorokat játszott.
A swing zene népszerűsége
A swing zene népszerűségének egyik magyarázata az, hogy vezetési intenzitása és elhagyása az élvezetet és a szabadságot jelentette egy olyan időszakban, amikor az országot nehéz idők sújtották. A nagy gazdasági világválság szenvedést okozott az amerikaiaknak, és a swing zenére való tánc egy módja annak, hogy az emberek elfelejtsék aggodalmaikat. Az 1930-as években a hinta az örömöt és a könnyedséget jelképezi, aminek súlya tükröződött Duke Ellington darab, "It Don't Mean a Thing (If It Ain't Got That Swing)."
Fontos swing zenészek
- Basie gróf: A jazz egyik legkiválóbb zenekarvezetőjeként számon tartott Basie gróf majdnem 50 évig vezette zenekarát. Zenekara arról volt ismert, hogy egyszerű, gyakran bluesos feldolgozásokat játszott, ahol a hangsúly a könnyed ritmuson volt, a swing egy olyan aspektusa, amelyet a környék zenekarai igyekeztek elérni.
- Gene Krupa: Krupa az 1930-as években vált ismertté, miközben Benny Goodman zenekarával dobolt. Lenyűgöző stílusa volt, amit olyan felvételek bizonyítanak, mint Goodman „Sing, Sing, Sing”. Őt tartják az egyik a jazz legbefolyásosabb dobosa, nemcsak játékáért, hanem a jazzdobozás szabványosításában játszott szerepéért is technika.
- Gazdag haver: Rich erőteljes és gyors dobolása az egyik leghíresebb big band dobossá tette. Játszott Artie Shaw-val, Benny Carterrel és Frank Sinatrával. Az 1980-as évekbe, évekkel a swing fénykora után saját sikeres big bandjét is ő vezette.
- Freddie Green: Freddie Green, aki arról ismert, hogy meghatározta a gitár szerepét egy nagyzenekari környezetben, 50 éves pályafutását élvezte Count Basie zenekarában. Gitárjátékának stílusa a harmonikus pontosságáról és a dobokkal való összekapcsolódásáról volt ismert.
- Tommy Dorsey: Dorsey jellegzetes lírai harsonajátéka a swing korszak egyik legnépszerűbbévé tette big bandjét. Zenekarában Buddy Rich, Gene Krupa, Frank Sinatra és sok más kiváló zenész szerepelt.
