Dixieland zeneként is emlegetett hot jazz a nevét lángoló tempóiról és tüzes improvizációiról kapta. Louis Armstrong korai zenekarainak népszerűsége nagyban hozzájárult a hot jazz elterjedéséhez Chicagóban és New Yorkban. A forró jazz népszerűségnek örvend egészen a felfutásig hinta zenekarok az 1930-as években kiszorították a dögös jazzcsoportokat a klubokból.
Eredet és jellemzők
Az 1900-as évek elején New Orleansból származó hot jazz a ragtime, a blues és a fúvószenekari felvonulások keveréke. New Orleansban kis zenekarok forró jazzt játszottak közösségi eseményeken, a táncoktól a temetésekig, így a zene a város szerves részévé vált. Az improvizáció a dixielandi jazz alapvető eleme, és a legtöbb, ha nem az összes jazzstílus szerves része maradt.
Hangszerek
Egy hot jazz együttesben hagyományosan szerepel a trombita (vagy kornet), klarinét, harsona, tuba, bendzsó és dob. Mivel a legmagasabb hangú rézfúvós hangszer, a trombita vagy kornet átveszi a dallamot a dal nagy részében. Másrészt a tuba a legalacsonyabb hangú rézfúvós hangszer, és így tartja a basszusvonalat. A klarinét és a harsona jellemzően sallangokat ad a dalhoz, körbe táncolva a dallamot és a basszusvonalat. A bendzsó és a dob stabilan tartja a dalt azáltal, hogy akkordokat állít fel, illetve tartja az ütemet.
Essential Hot Jazz Songs
Ezek a dalok a hot jazz klasszikus példái.
- West End Blues, Louis Armstrong
- Black Bottom Stomp, Jelly-Roll Morton
- Snag It by King Oliver
- Willie, a síró – Louis Armstrong
