A középkorban két zenei iskola létezett: az Ars Antiqua és az Ars Nova. Mindkét iskola szerves része volt a zene forradalmasításának abban az időben.
Például az 1100-as évek előtt a dalokat szabadon, mért ritmus nélkül vezényelték. Az Ars Antiqua bevezette a mért ritmus fogalmát, az Ars Nova pedig kibővítette ezeket a fogalmakat, és még több mért opciót hozott létre.
Ars Antiqua
Az Ars Antiqua latinul "ókori művészet" vagy "régi művészet". Ez a zeneiskola népszerűsége 1100-1300 között volt Franciaországban. A párizsi Notre Dame katedrálisban kezdődött, és a gregorián énekből emelkedett ki.
A zene ebben az időszakban az jellemzi, hogy harmóniákat adnak az énekekhez, és kifinomult ellenpont. Ezt a fajta zenét organumnak vagy a háromszólamú harmóniában való éneklésnek is nevezik.
Ebből az időszakból egy másik fontos zenei forma a motetta. A motett egy többszólamú énekzene, amely ritmusmintákat használ.
Olyan zeneszerzők, mint Hildegard von Bingen, Leonin, Perotin, Franco of Köln és Pierre de la Croix képviselik az Ars Antiqua-t, de sok mű ebben az időszakban névtelen marad.
Ars Nova
Az Ars Nova latinul „új művészet”. Ez az időszak azonnal követte az Ars Antiqua-t, mivel a 14. és a 15. század közötti időszakot ölelte fel elsősorban Franciaországban. Ebben az időszakban jött létre a modern kottaírás és nőtt a motetták népszerűsége. Az egyik zenetípus, amely ebben az időszakban jelent meg, a kerek; ahol a hangok szabályos időközönként egymás után lépnek be, pontosan ugyanazt a dallamot ismételve.
Az Ars Nova időszak fontos zeneszerzői közé tartozik Philippe de Vitry, Guillaume de Machaut, Francesco Landini és más névtelen zeneszerzők.
