A szökőár méretének azonosítása és előrejelzése érdekében a tudósok megvizsgálják az azt megelőző víz alatti földrengés méretét és típusát. Gyakran ez az első információ, amit kapnak, mivel a szeizmikus hullámok gyorsabban terjednek, mint a cunamik.
Ez az információ azonban nem mindig hasznos, mert a cunami perceken belül megérkezhet az azt kiváltó földrengés után. És nem minden földrengés okoz szökőárt, így téves riasztások történhetnek és történnek.
Ebben segíthetnek a speciális nyílt óceáni cunami bóják és a part menti árapály-mérők – valós idejű információk küldésével az alaszkai és hawaii szökőárriasztó központokba. Azokon a területeken, ahol valószínűsíthetően szökőár fordulhat elő, közösségi menedzserek, oktatók és állampolgárok jelennek meg képzett szemtanúi információk nyújtására, amelyek várhatóan elősegítik a betegség előrejelzését és észlelését cunamik.
Az Egyesült Államokban a National Oceanic and Atmospheric Administration (NOAA) felelős a szökőár bejelentéséért, és felelős a Szökőárkutató Központ.
Szökőár észlelése
A 2004-es szumátrai szökőár után a NOAA fokozta erőfeszítéseit a szökőár észlelésére és bejelentésére az alábbiakkal:
- Cunami modellek fejlesztése veszélyeztetett közösségek számára
- A NOAA figyelmeztető központjai éjjel-nappal
- A figyelmeztető hatókör kibővítése
- Óceánmélyi felmérés és szökőárjelentés (DART) bójaállomások telepítése
- Tengerszintmérők felszerelése
- Bővített közösségi oktatást kínálva a CunamiReady program
A DART rendszer tengerfenéki nyomásrögzítőket (BPR) használ az óceánvíz hőmérsékletének és nyomásának rendszeres időközönkénti regisztrálására. Ezt az információt felszíni bójákon és GPS-en keresztül továbbítják a National Weather Surface-hez, ahol szakértők elemzik. A váratlan hőmérsékleti és nyomásértékek segítségével kimutathatók a szökőárhoz vezethető szeizmikus események. A tengerszint-mérők, más néven dagálymérők, mérik az óceánok szintjét az idő múlásával, és segítenek megerősíteni a szeizmikus aktivitás hatásait.
A cunamik gyors és megbízható észlelése érdekében a BPR-eket stratégiai helyekre kell elhelyezni. Fontos, hogy az eszközök elég közel legyenek a potenciális földrengések epicentrumához ahhoz, hogy észleljék a szeizmikus aktivitást, de ne legyenek olyan közel, hogy ez a tevékenység megzavarja működésüket.
Noha a világ más részein is alkalmazták, a DART rendszert kritizálták magas meghibásodási aránya miatt. A bóják gyakran lebomlanak és leállnak a zord tengeri környezetben. Egy hajó szervizbe küldése nagyon költséges, és a nem működő bójákat nem mindig cserélik ki azonnal.
Az észlelés csak a csata fele
A szökőár észlelése után ezt az információt hatékonyan és gyorsan el kell juttatni a sebezhető közösségekhez. Abban az esetben, ha szökőár fordul elő közvetlenül a part mentén, nagyon kevés idő áll rendelkezésre a vészhelyzeti üzenet továbbítására. A földrengésveszélyes tengerparti közösségekben élőknek minden nagy földrengést figyelmeztetésnek kell tekinteniük, hogy haladéktalanul cselekedjenek, és magasabb helyekre induljanak. A távolabbi földrengésekre a NOAA rendelkezik szökőár-riasztó rendszerrel, amely hírcsatornákon, televízió- és rádióadásokon, valamint időjárási rádiókon keresztül figyelmezteti a közvéleményt. Egyes közösségekben aktiválható kültéri szirénarendszerek is vannak.
A NOAA irányelvei Tájékoztassa a lakosságot a szökőárriadóra adott válaszokról. Ha látni szeretné, hol jelentettek szökőárokat, nézze meg a NOAA-t interaktív térkép a történelmi cunami eseményekről.
