A tempó egy olasz szó elején egy darab zene Ez azt jelzi, hogy milyen lassan vagy gyorsan kell lejátszani a zenét egy érzés közvetítése vagy a hangulat megteremtése érdekében. Gondolj a tempóra úgy, mint a zene sebességére. A tempó a latin szóból származik tempus jelentése "idő". A beállított tempó a zene teljes időtartama alatt érvényes, hacsak a zeneszerző másként nem jelzi.
A tempót általában percenkénti ütemben mérik. A lassabb tempónál kevesebb a percenkénti ütem vagy a BPM. Ezzel szemben a gyorsabb tempónak több BPM-je van.
Az egyik leglassabb tempó az sír, amely, ahogy a neve is sugallja, ünnepélyes hangulatot teremt. 20-40 BPM tartományban van. A tempóskála másik végén van prestissimo, ami azt jelzi, hogy a zenét hihetetlenül gyorsan, 178-208 BPM-en kell lejátszani.
Az tempójelzések a zeneszerző módja annak, hogy tudatja a zenészszel, hogyan játsszon egy részt vagy az egész darabot a kívánt hangulat megteremtése érdekében. Sostenuto, például azt jelzi, hogy a hangokat fenn kell tartani, vagy csak egy kicsit hosszabb ideig kell játszani, mint amennyit az értékeik mutatnak, ezzel a jelzett szövegrészre helyezve a hangsúlyt.
Módosítók és hangulatjelzők
A tempójelzéseket módosítók és hangulatjelzők finomítják. A zeneszerző módosítókat ad a tempójelzésekhez, hogy jelezze, milyen gyorsan vagy lassan kell játszani a darabot. Például, allegro egy nagyon gyakori tempó, ami azt jelenti, hogy "gyors és élénk". Ha a zeneszerző biztosítani akarja, hogy a zenész ne ragadjon el a tempótól, hozzáteheti nem troppo, ami azt jelenti, hogy "nem túl sokat". A tempó tehát válik allegro nem troppo. További példák a módosítókra: Én nem (Kevésbé), piu (több), szinte (majdnem), és subito (hirtelen).
A hangulatjelzők, ahogy a neve is sugallja, azt a hangulatot jelzik, amelyet a zeneszerző közvetíteni szeretne. Például, ha a zeneszerző azt akarja, hogy a zene egyszerre legyen gyors és dühös, akkor írjon allegro furioso mint a tempó. A hangulatjelzők egyéb példái közé tartozik passsionato (szenvedélyesen), animamato (animált vagy élénk), dolce (édesen), lacrimoso (sajnos), és maestoso (fenségesen).
Íme a zenében leggyakrabban használt tempójelek:
| A tempó jelzésére használt szavak | |
|---|---|
| Szó | Meghatározás |
| accelerando | gyorsabban játszani |
| adagio | lassan játszani |
| allergando | lassíts, és hangosodj |
| allegretto | közepesen gyors, vidám |
| allegro | játszanak gyorsan és élénken |
| andante | közepesen lassan játszanak |
| andantino | mérsékelten mozog |
| egy tempót | játszani az eredeti sebességgel |
| társasház | kényelmes |
| con moto | mozgással |
| sír | nagyon-nagyon lassú |
| largo | nagyon lassan játszani |
| larghetto | elég lassú |
| l'istesso tempo | ugyanolyan sebességgel játszani |
| moderato | mérsékelt sebességgel játszani |
| nem troppo | nem túl gyorsan |
| poco a poco | fokozatosan |
| gyors | játszanak gyorsan és élénken |
| prestissimo | rendkívül gyors |
| ritardando | fokozatosan lassabban játszanak |
| rituto | lassabban játszanak |
| sostenuto | fenntartva |
| vivace | élénk |
A Tempo története
Az 1600-as években a zeneszerzők tempójelzéseket kezdtek használni annak jelzésére, hogyan képzelik el a zenészeknek a részeket. Azelőtt a zeneszerzőnek nem volt módja tudatni a zenészekkel, hogy mit gondol a tempóról.
