A művészvilágban a szó kikelés olyan árnyékolási technikára utal, amely árnyalatot, tónust vagy textúrát foglal magában. A technika vékony, párhuzamos vonalak sorozatával történik, amelyek különböző mértékben az árnyék megjelenését kelti. Gyakran használják rajzban és vázlatkészítésben, leggyakrabban ceruzával és tollal-tintával rajzolva, bár a festők is használják ezt a technikát.
A keltetés használata
Ceruzával vagy tollal és tintával történő rajzoláshoz a sraffozás az egyik legegyszerűbb és legtisztább módja a sötét területek kitöltésének. Egy csomó finom vonal megrajzolásával, amelyek többé-kevésbé párhuzamosak, a terület egésze sötétebbnek tűnik, mint az egyes vonalak a valóságban.
A művészek gyakran elég gyorsan alkalmazzák a sraffozási vonalakat. Ezáltal a területek úgy néznek ki, mintha csak véletlenszerűen elhelyezett jelölések vagy sraffozások sorozata lennének. A technikában jártas művész azonban a legmélyebb árnyékokat is tisztává tudja varázsolni.
A vonalak felhordásának minősége teljes mértékben az egyes jelektől függ. A vonalak lehetnek hosszúak vagy rövidek, és szinte mindig egyenesek. Egyes vonalakon enyhe görbületek lehetnek, amelyek a téma finom görbületeit jelzik.
Bár az emberek hajlamosak a keltetést "rendetlen" ceruzavágásként képzelni (és előfordulhat, hogy szándékosan így jelennek meg a kréta- vagy szénrajzon), A technika használatának eredményei is nagyon kontrollálhatók, mint például a tusrajzolásnál, ahol egységes, éles, tiszta vonalakban valósítható meg.
A sraffozási jelek közötti távolság határozza meg, hogy a rajz adott része mennyire világos vagy sötét. Minél több fehér helyet hagy a sorok között, annál világosabb lesz a tónus. Ha több vonalat ad hozzá vagy közelebb viszi őket egymáshoz, a csoportosítás egésze sötétebbnek tűnik.
A keltetést különösen rajzokban és vázlatokban alkalmazó híres művészek közé tartozik Albrecht Durer, Leonardo Da Vinci, Rembrandt van Rijn, Auguste Rodin, Edgar Degas és Michaelangelo.
Crosshatching és Scumbling
Az áthúzás egy második réteget ad hozzá az ellenkező irányba húzott vonalakból. A második réteget az elsőre merőlegesen visszük fel, és jellemzően azonos távolságot használ. A sraffozás használata a sötétebb tónusok illúzióját kelti, kevesebb vonallal, és nagyon gyakori a tus rajzolásban.
A sraffozás és a keresztezés nagyon hasonló a rajzban, a festésben és a pasztellben. Nedves a nedvesre festés során a technikák tónusos árnyékolást és a színek keveredését eredményezhetik, amikor az egyik színt a másikra alkalmazzák.
A technikát hancúrozás az más kérdés. A festészetben, A scumbling egy száraz kefe technikát ír le árnyékok létrehozására szolgál kis mennyiségű festékkel. Az alapszín átlátszik, és színátmenetet hoz létre, ahelyett, hogy a két színt keverné.
Rajzoláskor a hancúrozás inkább a keltetés kiterjesztése. A habozás kicsit olyan, mint a firkálás. Véletlenszerű sraffozást és szabálytalan törlést használ a textúra létrehozásához. Ez a technika is több ívelt vonalat használ, mint a sraffozásnál, és a vonalak akár kanyargósak is lehetnek. A kóborlás gyakori gyakorlat a művészeti órákon.
