A zenei stáb a kottaírás alapja, amely öt vízszintes vonalból és a sorok közötti négy szóközből áll. A „staff” kifejezés gyakoribb az amerikai angolban, a „stave” pedig a brit angolban, de a többes szám mindkét esetben „staves”. A személyzetre vonatkozó egyéb feltételek az olaszok pentagramma, a francia portée és a német Notesystem vagy Notenlinien.
A botot úgy lehet felfogni, mint egy zenei grafikont, amelyen hangjegyek, pihen, és zenei szimbólumok úgy vannak elhelyezve, hogy jelezzék az olvasó számára a hangjegy konkrét hangmagasságát. A jegyzeteket a személyzet soraira és közé írják, de amikor esnek ki a személyzetből a főkönyvi sorokon helyezkednek el, amelyek a személyzet alatt és felett helyezkednek el.
Amikor sorokat és szóközöket számolunk egy boton, a bot alsó sorát mindig az első sornak nevezzük, a felső sort pedig az ötödiknek.
A személyzet célja a kottaírásban
A bot minden sora vagy szóköze egy adott hangmagasságot jelöl, amely a boton található kulcshoz kapcsolódik. A hangmagasság szabálya alól kivételt képeznek az ütősbotok. Az ütős botokon minden sor vagy szóköz egy meghatározott ütőhangszert jelöl, nem pedig egy hangmagasságot.
A különböző kulcsok – a bot elején elhelyezve, hogy jelezzék a hangmagasságot – azt eredményezik, hogy a vonalak és a szóközök eltérő jelentéssel bírnak a hangmagasság szempontjából. A legismertebb és legelismertebb stáb a zongorazenében használt stáb. A zongoramuzsika két botot használ, összefoglaló néven nagybot (USA), ill nagyszerű penge (Egyesült Királyság).
A nagy személyzet
A nagy stáb a kétszólamú zongorabot, amely a befogadására szolgál zongora hangjegyeinek széles választékát. A felső magas hangrúd és az alsó basszusrúd egy konzollal vannak összekötve, jelezve, hogy a két rúd egy egységként működik.
Hasonlóképpen, a rúdra írt vonalak közvetlenül a magas bot tetejétől az alaprúd aljáig mennek, és nem törnek el a két rúd közötti térben. A függőleges vonal mindkét botra lehúzva egy "rendszert" hoz létre, ami ismét jelzi, hogy a botokat egyetlen zenei egységként kell játszani.
A nagy bot két, két külön kulcsot tartalmazó rúdhoz kapcsolódik. Az így kapott stáb a hangmagasság széles skáláját tudja bemutatni a zongorán való lejátszáshoz.
-
Treble személyzet
A nagy stáb legfelső stábja a háromszögű bot, amely a jelzéssel van ellátva violinkulcs (G-kulcsnak is nevezik). Jegyzetei általában középső C és magasabb, és jellemzően jobb kézzel játsszák. A magas bot középső C-je az első főkönyvi sorban van jelölve lent A személyzet. -
Basszus személyzet
A nagy bot alsó botja a basszus bot, jelzéssel basszuskulcs (vagy egy F-kulcs). Hangjegyei a középső C körül és az alatt vannak, és bal kézzel játsszák. A basszuskulcs középső C betűje az első főkönyvi sorba kerül felett a basszusgitár.
Kulcskulcsok a többi rúdon
Más kulcsok is használhatók a botokon, amelyek befolyásolják a hang hangmagasságát egy adott sorban vagy szóközön. Mivel a személyzetnek öt sora van, a középső sor egyszerű példát ad ennek a fogalomnak a megértésére. Minden bot esetében minél alacsonyabbra helyezik a hangot a botra, annál alacsonyabb a hangmagassága; minél magasabbra helyezik a hangot, annál magasabb a hangmagassága.
- Treble személyzet: Azon a botokon, ahol a G-kulcs a bot második sorában van elhelyezve, a bot középső vonala "B" a középső C felett. Ez a ma leggyakrabban használt kulcs és bot.
- Alto személyzete: Azon a botokon, ahol a C-kulcs a bot középső vonalára van helyezve, a bot középső vonala a középső C. Ezt a botot leggyakrabban a brácsazenében használják.
- Basszus stáb: Azon a botokon, ahol az F-kulcs a kulcs negyedik sorában van, a középső vonal egy "D" a középső C alatt. Ez az egyetlen manapság használt F-kulcs, ezért felváltva használják "basszus" kulcsként.
- Tenor személyzet Ha a C-kulcsot a bot negyedik sorára helyezzük, a negyedik sor egy középső C. Ezt a kulcsot általában bizonyos hangszerek, például a fagott vagy harsona felső hangsávjaiban történő hangok lejátszására használják.
A magas- és mélyhangok a legismertebb manapság használatos dobok, de sok zenész megtanul más kulcsokat is olvasni. A zeneszerzők számára különösen a kulcsok folyékony ismerete elengedhetetlen a zenekar hangszereit átfogó kottaíráshoz.
