A perspektíva az, ami háromdimenziós érzetet ad egy lapos képnek, például rajznak vagy festménynek. A művészetben ez egy olyan rendszer, amely azt ábrázolja, ahogy a tárgyak egyre kisebbnek és közelebb kerülnek egymáshoz, minél távolabb kerülnek a nézőtől.
A perspektíva kulcsfontosságú szinte minden rajzhoz vagy vázlathoz, valamint sok festményhez. Ez az egyik alapelem, amelyet meg kell értened, hogy valósághű és hihető jeleneteket hozz létre.
A perspektíva használatáról ismert művészek közé tartozik Masaccio, egy reneszánsz festő, aki realista stílust alakított ki azáltal, hogy az elsők között alkalmazta a perspektíva szabályait; Johannes Vermeer, egy holland művész, akinek gondosan megvilágított belső terei gyakran okosan használják a perspektívát; és Gustave Caillebotte, akinek a "Párizsi utca, esős nap" a kétpontos perspektíva erőteljes demonstrációja.
A legfontosabb tudnivalók: Perspektíva
• A perspektíva annak ábrázolására szolgál, ahogyan az objektumok kisebbnek tűnnek, amint távolabb kerülnek. Mélységet és dimenziót ad a lapos képekhez.
• A művészetben háromféle perspektíva létezik: egypontos, kétpontos és hárompontos.
• A művészet matematikai perspektívája az olasz reneszánsz idején, az 1400-as években alakult ki.
Hogyan néz ki a perspektíva?
Képzelje el, hogy egy nagyon egyenes, nyílt úton halad egy füves síkságon. Az út, a kerítések és a villanyoszlopok egyetlen pont felé csökkennek, messze Ön előtt. Ez egypontos perspektíva.
Az egy- vagy egypontos perspektíva a legegyszerűbb módszer az objektumok háromdimenziós megjelenésére. Gyakran használják belső nézetekhez vagy trompe l'oeil (bolond a szem) effektusokhoz. Az objektumokat úgy kell elhelyezni, hogy az elülső oldalak párhuzamosak legyenek a kép síkjával, és az oldalsó élek egy pont felé távolodjanak.
Tökéletes példa erre Da Vinci "A mágusok imádása". A háttérben álló épület a néző felé néz, és a lépcsők és az oldalfalak kisebbek lesznek, ahogy a középpontban egyetlen pont felé haladnak festmény.
Lineáris perspektíva
Amikor perspektivikus rajzról beszélünk, általában lineáris perspektívára gondolunk. A lineáris perspektíva egy geometriai módszer a skála látszólagos csökkenésének ábrázolására, ahogy a tárgy és a néző közötti távolság növekszik. Minden vízszintes vonalkészletnek megvan a sajátja távlatpont. Az egyszerűség kedvéért a művészek általában egy, két vagy három eltűnési pont helyes megjelenítésére összpontosítanak.
A lineáris perspektíva feltalálását a művészetben általában Brunelleschi firenzei építésznek tulajdonítják. Ötleteit továbbra is reneszánsz művészek fejlesztették és használták, nevezetesen Piero Della Francesca és Andrea Mantegna. Az első könyv, amely a perspektíváról szóló értekezést tartalmaz, "A festészetről" Leon Battista Alberti adta ki 1436-ban.
Egypontos perspektíva
Egypontos perspektívában a látómezőn átfutó függőleges vonalak párhuzamosak maradnak, mivel eltűnési pontjaik "végtelenség." A vízszintes vonalak azonban, amelyek merőlegesek a nézőre, eltűnnek egyetlen pont felé a kép közepén. kép.
Ha a perspektívával kísérletezik, a következőképpen gyakorolhatja az egypontos perspektívát:
- Rajzolj egy egyenes vonalat a rajz közepén. Ez a te horizontod. Keressen meg egy pontot ezen a vonal mentén – lehet, hogy a közepén van, bár nem kell lennie –, és jelölje meg. Ez a te eltűnési pontod.
- Rajzolja meg egy egyszerű épület homlokzatát az eltűnési ponttól jobbra.
- Vonalzó segítségével húzzon egy lágy vonalat az épület bal felső sarkától az eltűnési pontig. Ezután húzzon egy másik vonalat a bal alsó saroktól az eltűnési pontig. Ezek a vonalak azt mutatják, hogyan lesz kisebb az épület, ahogy távolodik a nézőtől.
- Keresse meg az épület végét valahol az imént felvázolt vonalak mentén. Jelölje meg az épület homlokzatával párhuzamos vonallal. Törölje a többi vonalszakaszt, amelyek az eltűnési ponthoz kapcsolódnak.
- Ugyanezzel a módszerrel adjon hozzá további épületeket a rajzhoz.
Kétpontos perspektíva
Kétpontos perspektívában a néző úgy van elhelyezve, hogy a rajzon vagy festményen szereplő objektumok az egyik sarokból nézzenek. Ez két vízszintes halmazt hoz létre, amelyek a képsík külső szélein eltűnő pontok felé csökkennek, és csak a függőlegesek maradnak merőlegesek.
Valamivel összetettebb, mivel egy objektum elülső és hátsó élének, valamint oldalsó élének is csökkennie kell az eltűnési pontok felé. A kétpontos perspektívát gyakran használják épületek tájképi rajzolásakor.
A kétpontos perspektíva a fent leírt módszert használja. A fő különbség az, hogy a néző inkább az egyik sarokból néz, mint a fejjel. Emiatt nem kezdheti a rajzot az épület homlokzatával. Először meg kell húzni az épület sarkát képező vonalat, majd az egyik eltűnési pont segítségével befejezni a homlokzatot.
Hárompontos perspektíva
Ban ben hárompontos perspektíva, a néző felfelé vagy lefelé néz, így a függőlegesek a kép tetején vagy alján egy eltűnési ponthoz is konvergálnak. Ez a perspektíva legösszetettebb formája. Az egypontos és kétpontos perspektívától eltérően a rajzon egyetlen vonal sem merőleges a nézőre. Ehelyett mindegyik egy bizonyos eltűnési pont irányába húzódik. Ha hárompontos perspektívával rajzol egy épületet, akkor csak a-val kell kezdenie az épületen található egyetlen pontot, majd az eltűnési pontok segítségével határozza meg az egyes oldalakat szerkezet.
