A romantika idején a hangszerek nagymértékben fejlődtek a technológia legújabb fejlődésének és az új mozgalom művészi igényeinek köszönhetően. A romantika idején továbbfejlesztett vagy akár feltalált hangszerek közé tartozott a fuvola, az oboa, a szaxofon és a tuba.
Romantikus időszak
A romantika az 1800-as években és az 1900-as évek elején elsöprő mozgalom volt, amely hatással volt a művészetekre, az irodalomra, a szellemi vitákra és a zenére. A mozgalom az érzelmi kifejezést, a magasztosságot, a természet dicsőségét, az individualizmust, a felfedezést és a modernitást hangsúlyozta.
Zenei szempontból a romantika korának nevezetes zeneszerzői Beethoven, Schubert, Berlioz, Wagner, Dvorak, Sibelius és Shumann. A romantikus korszakot és általában véve a társadalmat nagymértékben érintette az ipari forradalom. Pontosabban, a műszerek mechanikus szelepeinek és kulcsainak funkcionalitása rendkívül sokat fejlődött.
Fuvola
1832 és 1847 között Theobald Boehm a fuvola a hangszer tartományának, hangerejének és intonációjának javítása érdekében. Boehm megváltoztatta a kulcslyukak helyzetét, megnövelte az ujjnyílások méretét, és úgy tervezte, hogy a billentyűk normál esetben nyitottak legyenek, nem pedig zártak. Emellett hengeres furatú fuvolákat is tervezett, hogy tisztább hangot és alacsonyabb regisztert eredményezzen. A legtöbb modern fuvola egy kulcsszó Boehm-rendszerének felhasználásával készült.
Oboa
Boehm tervei alapján Charles Triébert hasonló módosításokat hajtott végre az oboán. A hangszer ezen fejlesztései miatt Triébert díjat kapott az 1855-ös párizsi kiállításon.
Szaxofon
1846-ban a szaxofon a belga hangszerkészítő és zenész, Adolphe Sax szabadalmaztatta. Saxot az inspirálta a szaxofon feltalálására, mert olyan hangszert akart létrehozni, amely egyesíti a fa- és rézfúvós család hangszereinek elemeit.
Sax szabadalma 1866-ban járt le; ennek eredményeként sok hangszergyártó képes volt saját szaxofonverziót gyártani, és javítani az eredeti kialakításon. A fő módosítás a csengő enyhe meghosszabbítása és egy kulcs hozzáadása volt a hatótáv B laposra való kiterjesztése érdekében.
Tuba
Johann Gottfried Moritz és fia, Carl Wilhelm Moritz találta fel a basszust tuba 1835-ben. Feltalálása óta a tuba lényegében az ophicleide, egy billentyűs rézfúvós hangszer helyét vette át a zenekarban. A tuba zenekarok és zenekarok basszusgitárja.
