Milyen gyors az emelkedés túl gyors? A válasz a búvártanúsító szervezetek között eltérő. Egyes szervezetek 30 láb/9 méter/perc maximális emelkedési sebességet adnak meg, míg mások gyorsabb emelkedést tesznek lehetővé. Például a régi PADI búvárasztalok (az US Navy Dive Tables-en alapulnak) percenként 60 láb/18 méter maximális emelkedési sebességet tesznek lehetővé. Ezekben a helyzetekben általában a legbiztonságosabb a konzervativizmus, ezért azt javasoljuk, hogy soha ne lépje túl a 30 láb/9 méter/perc emelkedési sebességet.
Az emelkedési sebesség figyelése búvárkodás közben
A legegyszerűbb módja annak, hogy a búvár az emelkedési sebességét egy búvárkomputer segítségével tudja nyomon követni. Szinte minden búvárkomputer rendelkezik emelkedési sebesség riasztással, amely sípol vagy rezeg, ha a búvár túllépi a számítógép programozott maximális emelkedési sebességét. Abban a pillanatban, amikor a számítógép figyelmezteti a búvárt, hogy túl gyorsan emelkedik, a búvárnak lépéseket kell tennie az emelkedés lassítására.
Azonban nem minden búvár használ búvárkomputert. A számítógép nélküli búvár egy időmérő eszközt (például búvárórát) használhat mélységmérőjével kombinálva, hogy figyelemmel kísérje, mennyi időre van szüksége egy előre meghatározott számú láb emelkedéséhez. Például egy búvár az időmérő eszközével ellenőrizheti, hogy nem emelkedik-e 30 másodperc alatt 15 lábnál magasabbra.
Minden búvárnak hordnia kell egy időmérőt a víz alatt. A legrosszabb forgatókönyv szerint azonban a búvár úgy mérheti fel emelkedési sebességét, hogy figyeli a körülötte lévő buborékokat, amelyek a felszín felé emelkednek. Keressen apró, pezsgő méretű buborékokat, és győződjön meg arról, hogy lassabban emelkedik fel, mint ezek a buborékok.
Egy másik módszer az emelkedési sebesség becslésére a rögzített horgonyvonal vagy emelkedési vonal mentén történő emelkedés.
Ezek azonban durva közelítések, és a búvárok sokkal jobban tennék, ha búvárkomputert vagy időmérőt hordnának magukkal.
Miért fontos a lassú emelkedés?
A gyors emelkedők oda vezethetnek Dekompressziós betegség. Merülés közben a búvár teste elnyeli a nitrogéngázt. A nitrogéngáz a Boyle-törvényt követő víznyomás hatására összenyomódik, és lassan telíti testszöveteit. Ha egy búvár túl gyorsan emelkedik, akkor a testében lévő nitrogéngáz olyan ütemben tágul, hogy nem tudja hatékonyan eltávolítani, és a nitrogén kis buborékokat képez a szöveteiben. Dekompressziós betegség, és nagyon fájdalmas lehet, szöveti halálhoz vezethet, és akár életveszélyes is lehet.
A legrosszabb forgatókönyv szerint egy búvár, aki elég gyorsan emelkedik, a tüdő barotrauma, kis struktúrákat repeszt fel a tüdejében, amelyek alveolusként ismertek. Ebben az esetben a buborékok bejuthatnak az artériás keringésébe, és áthaladhatnak a testén, végül az erekbe kerülve, és elzárhatják a véráramlást. Ezt a fajta dekompressziós betegséget artériás gázembóliának (AGE) nevezik, és nagyon veszélyes. Egy buborék megragadhat a gerincoszlopot tápláló artériában, az agyban vagy számos más területen, ami a funkció elvesztését vagy akadályozását okozhatja.
A lassú emelkedési sebesség fenntartása nagymértékben csökkenti a dekompressziós betegség minden formájának kockázatát.
Biztonsági megállók és mélymegállások
A búvároktató szervezetek a lassú emelkedők mellett azt is javasolják, hogy a biztonsági megálló 15 láb/5 méter magasságban 3-5 percig. A biztonsági megállás lehetővé teszi a búvár teste számára, hogy további nitrogént távolítson el a testéből az utolsó emelkedés előtt.
Készítéskor mély merülések (mondjuk 70 láb vagy mélyebb, az érvelés kedvéért) tanulmányok azt is kimutatták, hogy az a búvár, aki a merülési profilja alapján mélyen megáll (például 50 láb) megállás egy legfeljebb 80 láb mélységű merülésnél), valamint egy biztonsági megálló, lényegesen kevesebb nitrogén lesz a testében a felszínre kerüléskor, mint egy búvárnak, aki ezt teszi. nem.
A Diver's Alert Network (DAN) tanulmánya a búvár rendszerében maradt nitrogén mennyiségét mérte fel egy sor emelkedési profil után. Anélkül, hogy túlzottan technikás lett volna, a tanulmány olyan szövetek nitrogéntelítettségét mérte, amelyek gyorsan megtelnek nitrogénnel, például a gerincoszlopon. A DAN tesztsorozatot végzett olyan búvárokon, akik 30 láb/perc sebességgel emelkedtek az ismétlődő merülésekről 80 lábra. Az eredmények lenyűgözőek voltak:
- Egy búvár, aki 30 láb/perc sebességgel emelkedett megállás nélkül, 60%-ban telített "gyors telítési szövetekkel" került a felszínre.
- Ha ugyanaz a búvár 5 perces biztonsági megállót hajtott végre 18 láb magasságban, ezek a gyors telítésű szövetek csak 35%-ra csökkentek.
- Ha ugyanaz a búvár további 5 percnyi mélységi megállót hajtott végre 48 láb magasságban, akkor a felszínre került, és a gyors telítettségű szövetei tovább csökkentek, és a telítettség csak 25%-ra csökkent.
Mély megállások és biztonsági megállások végrehajtása, még a no-dekompressziós határokon belüli merüléseknél is (merülések, amelyek nem dekompressziós megállót igényel), jelentősen csökkenti a nitrogén mennyiségét a búvár szervezetében felszínre kerülése. Minél kevesebb nitrogén van a szervezetében, annál kisebb a dekompressziós betegség kockázata. A mély és biztonsági megállásoknak van értelme!
Az utolsó emelkedésnek a leglassabbnak kell lennie
A legnagyobb nyomásváltozás a felszín közelében van. Minél sekélyebb egy búvár, annál gyorsabban változik a környező nyomás, ahogy emelkedik. A búvárnak a biztonsági megállójától a leglassabban kell emelkednie a felszínre, még lassabban, mint percenként 30 láb. A búvár testében lévő nitrogén a leggyorsabban az utolsó emelkedés során tágul, és lehetővé teszi a testét további idő a nitrogén eltávolítására tovább csökkenti a búvár dekompressziós kockázatát betegség.
A hazavihető üzenet az emelkedési sebességről és a búvárkodásról
A búvároknak minden merülésből lassan fel kell emelkedniük, hogy elkerüljék a dekompressziós betegséget és az AGE-t. A lassú emelkedés elsajátítása megköveteli jó felhajtóerő szabályozás és egy módszer az emelkedési sebesség figyelésére (például búvárkomputer vagy időmérő eszköz és mélységmérő). Ezenkívül minden emelkedés során legalább 3 percig biztonsági megállást kell végrehajtani 15 láb magasságban, és mélyen megállni, amikor megfelelő, tovább csökkenti a nitrogén mennyiségét a búvár testében emelkedéskor, ami csökkenti a Dekompressziós betegség.
Forrás
A Diver's Alert Network (DAN) cikke: "Haldane Revisited: DAN Looks at Safe Ascents", Dr. Peter Bennett, Alert Diver Magazine, 2002.
