A Requiem-mise, meghatározás és történelem

A Rekviem-miseAz elhunyt tiszteletére rendezett misét általában a temetés napján, az azt követő évfordulókon, valamint az eltemetést követő harmadik, hetedik és 30. napon éneklik.

A Requiem-mise a következőkből áll (de nem tartalmazhatja):

• Requiem Aeternam (introit)
• Kyrie Eleison
• Lacrimosa
• A harag napja
• Domine Jesu (Offertorium)
• Sanctus
• Benedictus
• Pie Jesu
• Agnus Dei
• Lux Aeternum
• Libera Me
• A Paradisumban

A Requiem-mise története

Középkori időszak
A halottak tiszteletének legkorábbi ismert gyakorlata az eucharisztia ünneplése során a 2. század végére nyúlik vissza, ahogyan az eucharisztia szövegei utalnak rá. Acta Johannis és Martyrium Polycarp, azonban a legkorábbi fennmaradt zenei példák csak a 10. századból származnak. A 10. és 14. század között az énekek virágoztak, és ma már 105+ fennmaradt Requiem énekünk maradt. Az ének nem ritmikus, egyszólamú dallam. A Requiem énekek sokfélesége a regionális különbségek és a korábbi énekdallamok újrafelhasználásának eredménye.

Reneszánsz időszak
A Requiem a reneszánsz időszakban virágzott, annak ellenére, hogy a 14. században a római egyház korlátozta a Requiem előadásainak számát és az énekeket. A tridenti zsinat 1545 és 1563 között még tovább vágta. A Requiem csak a felvilágosodás koráig fejlődött többszólamúvá, valószínűleg részben azért, mert a halál szomorúságát nem szabad megünnepelni

harmónia. Szerintünk zseniális volt a harmónia felhasználása a Requiemben; Mozart és Verdi meghallgatása után sokkal több érzést lehet átadni. A Requiemek közötti eltérések a korai művek között drasztikusak. A stílusok lenyűgözőek a maguk idejében; egyszerű dallamaikat egymás mellett játsszák a kifinomult összetett harmóniák. Csak később, amikor a variációk alábbhagytak – egy mögöttes téma kezdett formát ölteni. A Requiemben általánossá vált a tenor cantus firmi használata, valamint a gazdagabb, teljesebb harmonizáció. Bár a zenei stílusok hasonlóbbá váltak, a felhasznált szövegek nem. A művek között nincs szövegszerű összhang, ami ma is rejtély a zenetudósok körében.

Barokk, Klasszikus és Romantikus időszakok
A 17. század folyamán, különösen a kor jelentős operaszerzői miatt, az egyes tételek hosszabbak és összetettebbek lettek. A hangszerelés harmonikusan, ritmikailag és dinamikusan gazdagodott. A szóló- és kórusszólamok kidolgozottabbak, operatívabbak lettek. Mozart Rekviemje, a K.626 a 18. századi műfaj legbefolyásosabb hozzájárulása, a pontos eredetéről szóló viták ellenére. Úgymond „feltette a mércét”. Verdi és Berlioz Requiemjei a szöveghasználatról, illetve a nagyszabású hangszerelésről híresek. Brahms német rekviemje nem liturgikus. Stílusosan ugyanaz, de a szöveget ő maga alkotta az evangélikus Bibliából.

20. század
A Requiem a korszakhoz híven nem tartja be a múltja által lefektetett szabályokat. Nem ritka, hogy a zeneszerzők újra beépítik a plainchant használatát, és visszatérnek egy egyszerűbb hangzáshoz. A zeneszerzők eltérően kezelték a szövegeket, töredezetten tartották őket, miközben hangszeres technikákat alkalmaztak. Más zeneszerzők közé tartozik a világi költészet, míg néhányan szinte teljesen kivágták a szöveget. A Requiemeket nem csak egyéneknek írták, hanem az emberiség egészének. John Foulds World Requiem (1919–21) és Benjamin Britten War Requiem (1961) az első és a második világháborúra íródott.

_{Források
BibliográfiaF. Fitch, T. Karp, B. Smallman: „Requiem Mass”, Grove Music Online szerk. L. Macy (Hozzáférés: 2005. február 16.)} 

_{P. Placenza: „Requiem miséi”, A Katolikus Enciklopédia XII. kötet (Hozzáférés: 2005. február 16.)}