A pozitív tér a műalkotás azon területe vagy része, amelyet a téma elfoglal. Például a pozitív tér lehet egy virágváza a csendélet festmény, egy személy arca egy portréban, vagy egy táj fái és dombjai. A pozitív tér körüli terület az ún negatív tér.
A pozitív tér használata a művészetben
Amikor általánosságban a pozitívumokra és negatívumokra gondolunk, hajlamosak vagyunk a világosságra és a sötétségre vagy a feketékre és a fehérekre gondolni. Ez nem így van, ha pozitív és negatív terekről beszélünk. Persze lehet, hogy egy adott festmény pozitív tere fehér, a háttér pedig fekete, de lehet az ellenkezője is.
Ehelyett a térről, az egyikről beszélünk a művészet alapvető elemei és fontos tényező az összetételben. A kompozíció lényegében a műalkotás keretéből és a kereten belüli pozitív és negatív terekből áll. A negatív tér segít meghatározni a pozitív teret.
Minden műalkotásnak van pozitív tere, még az absztrakt daraboknak is, amelyeknek úgy tűnik, nincs jól meghatározott témája. Ezekben gyakran a formák, vonalak vagy formák válnak a pozitív térré.
Azt is fontos megjegyezni, hogy a pozitív tér nem feltétlenül a művészet elsődleges tárgya. Ban ben Vincent Van Gogh "Oleanders" festménye (1888), például a virágokkal teli váza a fő téma, tehát része a kompozíció pozitív terének. Az asztalon nyugvó könyv azonban szintén pozitív tér, noha ez másodlagos téma.
A pozitív tér sem korlátozódik a kétdimenziós műalkotásokra. A szobrászatban és más háromdimenziós alkotásokban a pozitív tér maga a szobor, a negatív tér pedig a körülötte lévő terület.
Alexander Calder függő mobiljai tökéletes példái ennek. A vékony vezetékek és az apró fémdarabok a pozitív teret adják, és az alkotás minimalizmusa nagy hatást gyakorol. A hatás az egyik telepítési helyről a másikra változhat, mert a negatív tér a mobil körül.
A pozitív tér egyensúlyozása
Egy műalkotás elkészítésekor a művésznek el kell döntenie, hogyan egyensúlyozza ki a mű pozitív és negatív tereit. Minden műalkotás más és más, bár van néhány közös megközelítési mód.
Az olyan lapos alkotásoknál, mint a festmények, rajzok és fényképek, a művészek gyakran szeretik a pozitív teret a mű egyik oldalára fordítani. Ez lehetővé teszi, hogy a negatív tér a témához vezesse a nézőt. Néha a pozitív tér túllépi a keretet, és a negatív tér minimálisra csökken. Más esetekben a negatív tér dominálhat, míg a pozitív tér nagyon kicsi.
Ezen megközelítések mindegyike befolyásolhatja azt a felfogást, amelyet a nézők elvesznek a műről. A pozitív tér csak egyike azon eszközöknek, amelyek segítségével a művészek irányíthatják munkájuk látását. Ha jól van végrehajtva, és kiegyensúlyozott a negatív térrel, a hatás meglehetősen drámai lehet.
