A köz- és magánszféra közötti partnerség, vagy P3, egy kormányzati szerv és egy magánszervezet közötti szerződés, amelynek célja valamilyen közhasznú, akár eszköz, akár szolgáltatás nyújtása. A köz- és a magánszféra közötti partnerségek jellemzően hosszú távúak, és magánoldalon nagyvállalatok vesznek részt. E szerződések kulcseleme, hogy a magánfélnek kell vállalnia a kockázat jelentős részét, mert a a szerződésben meghatározott díjazás – mennyit kap a magánfél a részvételéért – jellemzően attól függ teljesítmény.
Egyetlen köz-magán társulási siker
A sok európai országban népszerű P3-asok viszonylag lassan indultak be az Egyesült Államokban, de egyre gyakrabban használják őket nagyszabású infrastrukturális és közmunkaprojektekhez. Az elmúlt évtizedekben számos P3 projekt rendkívül sikeres volt. Jó példa a virginiai fizetősávok nagy kihasználtsága. Számos magánszektorbeli cég vett részt ebben a partnerségben, ami több millió dolláros költségmegtakarítást eredményezett. Ezenkívül a kormány és a magánpartnerek együttműködése évekkel korábban megnövelte az autópálya-kapacitást az interneten, mint a hagyományos kormányzat mindent megtesz.
A köz-magán társulás előnyei
A köz-magán társulások számos előnnyel járnak:
- Jobb infrastrukturális megoldásokat kínálnak, mint egy teljesen állami vagy teljesen magán kezdeményezés. Minden résztvevő azt csinálja, amihez a legjobban ért.
- A projektek gyorsabb befejezését eredményezik, és csökkentik az infrastrukturális projektek késedelmét, mivel a befejezésig eltelt időt is figyelembe veszik a teljesítmény és így a profit mértékeként.
- A köz- és magánszféra közötti partnerségek befektetéseinek megtérülése (ROI) nagyobb lehet, mint a hagyományos, kizárólag magánszféra vagy állam által megvalósított projektek esetében. Az innovatív tervezési és finanszírozási megközelítések akkor válnak elérhetővé, ha a két entitás együttműködik.
- A kockázatokat korán teljes körűen felmérik a projekt megvalósíthatóságának meghatározása érdekében. Ebben az értelemben a magánpartner ellenőrzésként szolgálhat az irreális kormányzati ígéretekkel vagy elvárásokkal szemben.
- A működési és projekt-végrehajtási kockázatok az államtól a magánszereplőre hárulnak, amely általában nagyobb tapasztalattal rendelkezik a költségek visszafogásában.
- A köz- és magánszféra közötti partnerségek magukban foglalhatják korai befejezése bónuszok, amelyek tovább növelik a hatékonyságot. Néha csökkenthetik a megrendelés költségeinek módosítása is.
- A kormányzati beruházások hatékonyságának növelésével a P3 lehetővé teszi a kormányzati források más fontos társadalmi-gazdasági területekre történő átirányítását.
- A P3-ak nagyobb hatékonysága csökkenti az államháztartást és a költségvetési hiányt.
- A projekt teljes életciklusa során a magas minőségi szabványok jobban elérhetők és megtarthatók.
- A költségeket potenciálisan csökkentő köz-magán partnerségek alacsonyabb adókat eredményezhetnek.
A köz-magán partnerség hátrányai
A P3-nak is van néhány hátránya:
- Minden köz- és magánszféra közötti partnerség kockázatokat rejt magában a magánrésztvevő számára, aki ésszerűen elvárja, hogy e kockázatok elfogadásáért kártérítést kapjon. Ez növelheti az állami költségeket.
- Ha csak korlátozott számú magánentitás van képes befejezni egy projektet, például megépíteni a nagysebességű vasúti rendszer, a viszonylag kis pályázói kör kisebb versenyt és ezáltal kevésbé költséghatékonyságot jelenthet partnerség.
- A projektek nyeresége a vállalt kockázattól, a verseny szintjétől, valamint a projekt összetettségétől és terjedelmétől függően változhat.
- Ha a partnerségben a szakértelem nagymértékben a magánszektorra hárul, a kormány eredendően hátrányos helyzetbe kerül. Például előfordulhat, hogy nem tudja pontosan felmérni a javasolt költségeket.
