A hétköznapi szemlélőnek a világ a Művészetek megközelíthetetlennek tűnhet.
Ha festményt nézünk, balettet nézünk, vagy klasszikus koncertet hallunk, a nagyközönség ill a művészetek rajongói érzelmi reakciókat kapnak, de nem biztos, hogy értik, hogyan készültek ezek a művek létre.
Sokan úgy gondolják, hogy a tehetség, a szerencse és a zsenialitás felelős a magas művészet létrejöttéért. Bár ezek határozottan szerepet játszanak, nem jelentik a teljes történetet. Bár a kevésbé képzett szemek észrevétlen maradnak, minden művészet egy közös alapon nyugszik: tervezési elvek, amelyek tudományágonként változnak.
A táncosokat arra tanítják, hogy előadótársaikkal időben lépjenek fel, hogy egy egységként mozogjanak. Festők és egyebek képzőművészek megtanulják elemeit manipulálni perspektíva, kompozíció, valamint a fény vagy árnyék használata.
A klasszikus zenészek tanulnak a harmónia szabályai és zenei forma; megtanulják, hogyan érjék el a jó intonációt, és hogyan mozgassák testüket a kívánt hangzás érdekében.
A mesterség alapjául szolgáló tervezési elvek alapos ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy kifinomult, érett művészré váljon. A zenéje Bach és Beethoven nem léteznének a harmónia szabályainak teljes elsajátítása nélkül; Monet és Vermeer nem lennének ünnepelve, ha nem teljes mértékben kontrollálnák a perspektívát és a fényt festményeiken.
Mindenben művészi fegyelem, a tantárgy alapelveinek ismerete és tisztelete a legkorábbi szinttől kezdve meghonosodik, és folyamatosan alapot képez a magasabb szintű elsajátításhoz.
Mind a hallgatók, mind a szakemberek használják ezeket a megalapozottan alapvető filozófiák hogy napi rendszerességgel tájékoztassák munkájukat, még karrierjük legmagasabb szakaszán is.
A művészeti ágak mindegyikében ezeknek az elveknek a többsége a végrehajtás technikai szempontjaihoz kapcsolódik egy adott mozdulat vagy ecsetvonás, vagy hova helyezzünk el egy adott témát vagy hangjegyet, nem pedig esztétikai szempontból fogalmak.
Így könnyű merev módon tekinteni rájuk, nem pedig támogató keretként. Mégis, ahogy haladsz a mesterségedben, azt látod, hogy minden művésznek megvan a saját értelmezése az elvekről; Ez az, ami lehetővé teszi, hogy minden műalkotás és művész különbözzék a másiktól.
A technikai szempontok elsajátítása és a technika folyamatos finomítása során megtanulod kezelni a szabályokat a maga módján, és ez értelmet, jellegzetességet és személyes kifejezést ad majd Önnek munka. Bach, Beethoven és minden nagy mester tökéletesítette, majd meghajlította a szabályokat; így lesz belőled is egyedi, emlékezetes művész.
Vizuális művészetek mint például a rajzolás különösen nehéz lehet, hiszen ábrázolnod kell háromdimenziós elemek kétdimenziós felületen. De bizonyos elvek követése még kezdőként is segít abban, hogy művészete meggyőző és kifejező legyen, kevesebb frusztrációval és erőfeszítéssel. Vessünk egy pillantást néhány alapvető dologra tervezési technikák amelyek nélkülözhetetlenek bárki számára, aki rajzol.
Fogalmazás
Fogalmazás a rajz összes elemének elrendezése. A forma, a vonal, a szín, a tónus és a tér mind ennek része.
Mielőtt elkezdené a rajzolást, a legjobb, ha előzetes vázlatokat készít, és megtervezi, hogy mit szeretne rajzolni. Ha ezt megtette, az első dolog, amire gondolnia kell a rajz elkészítésekor, az az alak. Kezdettől fogva meg kell határoznia a teljes rajz általános nagy alakját (kontúrjait).
Csak akkor kezdjen el dolgozni az egyes objektumok kisebb formáival, miután meggyőződött arról, hogy átadta a kívánt kontúrt. Ha először megpróbálja megrajzolni a kisebb formákat, az csak frusztrációhoz vezet; munkájából hiányzik a definíció, és nem lesz olyan meggyőző, mint lehetne. Más szóval, hagyja figyelmen kívül a részleteket, amíg meg nem kapja az alapokat!
Vonal az a mód, ahogyan végigvezeted a nézőt a festményeden.Vízszintes vonalak, a tájrajzokhoz hasonlóan általában békés érzést közvetítenek; az átlós vonalak feszültséget adhatnak. Általában a görbék sokkal természetesebb, kellemesebb érzést keltenek, mint az egyenes vonalak; jó mozgásérzéket is biztosítanak a darabodnak, így valósághűbbnek tűnik.
A szín természetesen azzal foglalkozik, hogy milyen színeket használ a palettán. Ez az intenzitásról is szól – választanod kell, hogyan telített (élénk) vagy finom, ha szeretné, hogy a színek legyenek, és hogy a világos vagy sötét gondolat kifejezésére szeretné-e használni őket.
A tónus, más néven árnyékolás vagy „érték”, közvetlenül kapcsolódik a színhez. Az árnyékolás segítségével árnyékokat hozhat létre a munkájában (például a nap által létrehozott árnyékokat egy tájon). Ez lehetővé teszi, hogy munkája háromdimenziósnak tűnjön, és mélységérzetet adjon a nézőnek.
Ahhoz, hogy művészete működjön, figyelembe kell vennie a térhasználatot is.
Gondolja át, mekkora helyet szeretne a rajz elemei között (úgynevezett negatív tér) és mekkora területet szeretne kitölteni a rajz objektumaival (pozitív tér). Ez attól függően változik, hogy milyen rajzot készít.
A nyugati művészetben a negatív teret gyakran színnel vagy akár árnyékolással töltik ki, de néhányat ázsiai művészet maga a papír üres, fehér terét hagyja a központi tárgy körül; ez is nagyon hatásos lehet.
Egy dolgot ne felejtsen el, ne tegyen azonos mértékű negatív szóközt a darab egyes elemei közé – a dolgok érdekességének megőrzése érdekében fontos, hogy változtassa a negatív tér alakját és méretét.
Egyensúly és egység
Egyensúly és egység a "jó" jellemzőinek tekintik hagyományos művészet. Van néhány aranyszabály, melyeket a nagy művészek beváltak, és amelyek segítségével megtalálhatod az egyensúlyt a saját darabjaidban.
Először azonban néhány általános tipp, amelyek megkönnyítik az aranyszabályok betartását. Fontos, hogy a rajzon legyen egy fő érdeklődési terület és fókusz, hogy a néző tudja, mit nézzen, és ne vonja el figyelmét a túl sok apró elem.
Helyezze a legszembetűnőbb témát kissé távolabb a munka közepétől, hogy szép áramlást biztosítson a néző számára, és ügyeljen arra, hogy a rajz felé nézzen, ne a képen kívül.
Ügyeljen arra, hogy ne vágja ketté a festményt közvetlenül sem függőlegesen, sem vízszintesen, mert ez kevésbé valósághűnek tűnhet. Ha horizontvonalat használ a munkájában, győződjön meg arról, hogy az nem a kép közepén van - akár magasan, akár alacsonyan, hogy inkább „éget” vagy „földet” mutasson, attól függően, hogy ki vagy rajz.
És most, a aranyszabályok.Az első aranyszabály az harmadszabály, és tulajdonképpen magához az arany középúthoz kapcsolódik. Az arany középút vagy az aranymetszés évszázadok óta irányítja a klasszikus művészeket. Kimondja, hogy egy műalkotás elemeit úgy kell elhelyezni, hogy minden elem aránya 1–1,618 (körülbelül 3–5) legyen a többi elemhez viszonyítva. A harmadszabály egy egyszerűsített változata a arany középút.
Követni azt, ossza el a rajzát egy 3 egyenlő méretű oszlopból és sorból álló rácsra. Helyezze a fő témát és a kisebb érdeklődési területet a rács valamelyik vonala közelébe, és ha teheti, törekedjen arra, hogy azokat a rács sorainak és oszlopainak metszéspontjába helyezze. Ez könnyen megteremti az ideális egyensúlyt a rajzban, mivel arra kényszeríti Önt, hogy ne helyezzen fontos elemeket olyan területekre, amelyek vizuálisan kettévágnák a darabot, és leállíthatják a néző szemét.
A harmadszabályhoz hasonlóan a esélyszabály szintén páratlan számokon alapul. A valósághű rajz eléréséhez páros szám helyett páratlan számú témát kell tartalmaznia, például 1-et vagy 3-at. Ha csak egy fő fókuszpontja van, páros számú tárgyat tegyünk köré; így páratlan számú elem lesz a munkádban, ami általában kellemesebb a szemnek. Az előző szabályhoz hasonlóan a harmadszabály segít elkerülni, hogy a munkát közvetlenül a közepére vágják.
Munkájának egységesítéséhez kulcsfontosságú néhány elem megismétlése. Például kiválaszthat egy szimbólumot vagy motívumot, és megismételheti azt a rajz bizonyos területein, esetleg más színben vagy kisebb méretben. Ez létrehoz egy mintát a darabban, és segít megérteni a néző számára. Fontos azonban, hogy ezt ne használd túlzásba, mivel a munkádban is változatosságot szeretnél.
Perspektíva
A perspektíva fejlesztése a alapvető művészeti készség, és ez adja a mélység és távolság érzetét a munkádban. A rajz során a perspektíva azt tartja, hogy az objektumok kisebbekké válnak, ahogy a kép háttere felé haladnak, míg a nagyobbak a kép előterében (elülső részén) vannak.
Lineáris és légi perspektíva mindkettő fontos a művészek számára. Lineáris perspektíva osztható 1 pontos, 2 pontos vagy 3 pontos perspektívára. Az 1 pontos perspektíva a legegyszerűbb kiindulópont. Használatához csak egy nézetre és egy fix pontra van szüksége.
Ha templomot rajzol, akkor a nézete az lesz, amit egyenes fejjel maga előtt lát, és a fix pont az lehet, amit választ, például egy szobor maga előtt. Két dolog segítségével irányíthatja a néző tekintetét a szoborra: egy eltűnési pont, és egy horizontvonalat. Az eltűnési pont lehet bármely pont a távolban, amelyen a szemed természetes módon megpihen egy templomban, de lehet egy pont egy távoli falon.
Eltűnési pontod beépül a horizontodba, amely az égbolt (vagy a talaj, ha bent van) hosszú, lapos vízszintes vonala, amely a rajztól balra és jobbra nyúlik, és ki is nyúlik a képből. A perspektíva meglehetősen összetett eszköz és sokféle formát ölthet, de ezek az alapok az egypontos perspektíva kialakításához, amely dimenziót és természetes megjelenést ad a munkának.
A kompozíció, az egyensúly, az egység és a perspektíva lényeges rajzelemei minden művészeti formában megtalálhatók. Bár a táncosok és a zenészek eltérően határozzák meg és közelítik meg ezeket az elemeket, mint a képzőművészek, ezek közös magot alkotnak minden művészeti tudományág között.
Bármilyen területen is dolgozol, ezen alapelvek betartása biztosítja, hogy munkája professzionális legyen, nem amatőr, és hogy darabjai kifejezzék személyiségét, és egyértelműen közvetítsék üzenetét közönség.
