A középkor folyamán a zenei textúra egyszólamú volt, ami azt jelenti, hogy egyetlen dallamsora van. A szakrális vokális zenéket, például a gregorián énekeket latin szövegre állítják, és kíséret nélkül énekelték. Ez volt az egyetlen zenetípus, amelyet a templomokban engedélyeztek, így a zeneszerzők tisztán és egyszerűn tartották a dallamokat. Később az egyházi kórusok több dallamsort adtak a gregoriánhoz énekek.
A középkori reneszánsz zene textúrája
A gregorián énekhez több dallamsor hozzáadásával többszólamú textúra jött létre, ami azt jelenti, hogy két vagy több dallamsorral rendelkezik.
A reneszánsz idején az egyháznak kisebb hatalma volt a zenei tevékenység felett. Ehelyett a királyok, hercegek és az udvar más prominens tagjai nagyobb befolyással bírtak. Az egyházi kórusok mérete nőtt, és ezzel együtt több szólam is megjelent – ez gazdagabb és teltebb zenét hozott létre. Ebben az időszakban a többszólamúságot széles körben használták, de hamarosan a zene is homofonikussá vált.
A zeneszerzők olyan darabokat írtak, amelyek a polifonikus és a homofón textúrák között váltottak. Ez bonyolultabbá és kidolgozottabbá tette a dallamokat. Számos tényező közrejátszott abban, hogy ezekben az időszakokban a zenei textúra megváltozott. Az egyház hatása, a zenei fókuszváltás, a zeneszerzők státuszának változása, a a nyomtatás feltalálása és a vallási reformáció volt néhány olyan tényező, amely hozzájárult ezekhez változtatások.
A középkori és reneszánsz zenében használt hangszerek
Közben Középkorú, a zene nagy része énekes volt és kíséret nélkül. Az egyház meg akarta őrizni a zene tisztaságát és ünnepélyességét, mert kevésbé volt zavaró. Később a hangszerek, például harangok és orgonák is engedélyezettek voltak a templomban, de főleg a liturgikus naptár fontos napjaira használták. Az utazó zenészek vagy énekesek hangszereket használtak az utcasarkon vagy a bíróságokon. Az általuk használt hangszerek közé tartozik a hegedű, a hárfa és a lant. A lant körte alakú Vonós hangszer kócos fogólappal.
Közben Reneszánsz időszak, a zenei tevékenység nagy része a templomból a bíróságok felé terelődött. A zeneszerzők nyitottabbak voltak a kísérletezésre. Ennek eredményeként több zeneszerző használt hangszert kompozícióiban. A beltéri rendezvényeken a lágyabb és kevésbé fényes hangokat produkáló hangszereket részesítették előnyben. A szabadtéri rendezvényeken a hangosabb és ragyogóbb hangszereket részesítették előnyben.
Az ebben az időszakban használt hangszerek közé tartozik a kornett, a csembaló és a hangszer. A shawm nevű hangszert tánczenéhez és szabadtéri rendezvényekhez használták. A shawm az elődje a oboa.
Forrás:
Kamien, Roger. Music An Appreciation, 6. rövid kiadás.
